は・が – alanymutató partikulák

A magyar nyelvben (meg mondjuk a többiben is) nehéz különbséget tenni a két partikula között, mert valahol mind a kettő alanymutató. Nüansznyi különbségek vannak csak, illetve van olyan helyzet, amikor muszáj ezt használnunk, ha helyesen akarunk beszélni.

私「わたし」はハンガリー人「じん」です。
私「わたし」がハンガリー人「じん」です。

Mindkettőnek a jelentése ugyanaz és mégis van közöttük különbség. A は megmutatja a mondat alanyát, de a mondat fontos része a partikula után áll. A が megmutatja a mondat alanyát, de a mondat fontos része maga az alany. Nézzük meg egy más szemszögből. A は nem jelent kizárólagosságot, míg a が igen. Ha が áll a mondat alanya mögött, az olyan, mintha kiemelnénk egy tömegből. Ezt használjuk akkor, ha például megkérdezik, hogy az osztályból ki magyar, erre egy tökéletes válasz a fenti mondat (Én vagyok magyar.). Magyarul ugyanezt megfelelő hangsúlyozással kifejezhetjük.

鳥「とり」は飛ぶ「とぶ」。
鳥「とり」が飛ぶ「とぶ」。

Az első mondat általánosan azt állítja, hogy a madarak repülnek. A második esetben egy konkrét madarat veszünk észre, hogy repül és ezt az információt osztjuk meg a hallgatóval (bár a folyamatos igeidő 飛んでいる「とんでいる」 helyesebb lenne, de most ez mindegy).

トムはいい人「ひと」です。
トムがいい人「ひと」です。

Az első mondatban feltételezzük, hogy a hallgató már ismeri Tomot. Amennyiben nem ismeri, úgy a második mondatot használjuk, majd utána következhet egy részletesebb bemutatás (például 彼「かれ」は同僚「どうりょう」です。Ő a munkatársam).

山田「やまだ」さんは妻「つま」がきれいです。
Yamada úr felesége gyönyörű.

Ebben az esetben használhatnánk a の birtokos partikulát is, de elterjedt ez a kifejezés is. Úgy lehet jobban lefordítani talán, hogy “Ami Yamada urat illeti, a felesége gyönyörű.” (ez a verzió máskor is hasznunkra lehet megérteni egy-egy mondatot).

平仮名「ひらがな」は読める「よめる」けど、漢字「かんじ」は読めない「よめない」。
Bár hiraganát tudok olvasni, kanjikat nem.

Jó kis példamondat ez így, tele kanjikkal 😀 Szóval a は két helyen való használata megmutatja a kontrasztot a két mondatrész mondanivalója között.

Akkor jöjjenek a szabályhoz kötött dolgok. Vannak szituációk, amikor muszáj a が partikulát használnunk.

• できる (képes valamire) és egyéb képességet jelentő igék (見える látszódni)
• 分かる「わかる」 (érteni)
• 要る「いる」 (szükségeltetni) >>> TAGADÁS esetén előfordulhat は
• 好き「すき」 (kedvel) melléknév
• 嫌い「きらい」 (utál) melléknév
• 上手「じょうず」 (képzett, ügyes valamiben) melléknév
• 下手「へた」 (képzetlen, ügyetlen) melléknév
• 欲しい「ほしい」 (akar, kíván) melléknév, csak akkor, ha a saját érzelmi állapotunkat tükrözi
• いる ・ ある (létezni)

英語「えいご」ができる
tudok angolul

英語「えいご」が分かる「わかる」
értek angolul

時間「じかん」が要る「いる」
idő kell hozzá

お金「おかね」は要らない「しらない」
nincs szükségem pénzre

君「きみ」が好きだ
szeretlek téged

私「わたし」はパパイヤが嫌い「きらい」だ
utálom a papayát

彼「あれ」は英語「えいご」が上手「じょうず」だ
ő jól tud angolul

水「みず」が欲しい「ほしい」
vizet akarok (szeretnék)

犬「いぬ」がいる
ez egy kutya/ott egy kutya/van egy kutya (szituációfüggő)

Azokban az esetekben, amikor több partikulát kell használnunk, csak a は jöhet szóba, mert a が-t nem szabad kombinálnunk.

彼「あれ」とは２０年来「ねんらい」の友「とも」だ
vele húsz éve barátok vagyunk (szó szerint húsz év barátja)

部屋「へや」には家具「かぐ」がある
a szobában bútorok vannak

Remélem, így könnyebb lesz már a két partikula megkülönböztetése 🙂