alap partikulák は, も, が

Node mi is az a partikula? Ezek kötőszavak, amelyek főnevek után elhelyezve pontosíthatják a cselekvés irányát, személyét, illetve egyéb körülményeket. Rögtön érthetőbb lesz az egész.

「は」- alanymutató partikula

Mert ugye nem mindegy, ki végzi a bizonyos cselekményt.

szókincs:

A「は」ugyan leírva “ha”, de kiejteni úgy kell, hogy “wa”. Nagyon figyeljünk erre, teljesen elvihet a málnásba, ha a わ hiraganát írjuk le és teljesen helytelen.

A partikulák használata nagyon egyszerű: a jelzett szó után tesszük.

példa:
ボブ：アリスは学生？
アリス：うん、学生。

fordítás:
Bob: Alice (te) tanuló?
Alice: Igen, tanuló (vagyok).

megjegyzés: bár a japán nyelvben vannak személyes névmások, mégis teljesen elterjedt a személynevek használata megszólításkor

Figyeljünk rá, hogy bár Bob a kérdésében kiteszi a 「は」alanymutató partikulát, de a válaszban Alice-nak nem kell kitennie, értjük, hogy magára érti, amit mond.

példa:
ボブ：ジョンは明日？
アリス：ううん、明日じゃない。

fordítás:
Bob: John (lesz) holnap?
Alice: Nem, holnap nem (lesz itt).

Mivel nincs meg a szövegkörnyezetünk, nem tudjuk, mire vonatkozik az, hogy John holnap lesz-e, jelenthet munkát is, iskolát is, egyszerűen rá vonatkozik a kérdés. Megint nem kell feltétlen megismételnie Alice-nak, hogy kire vonatkozik a válasz, hiszen a kérdésből kiderült.

「も」, az “is”

Ez sem lesz életetek legbonyolultabb leckéje: a jelzett szó után helyezve azt jelenti, hogy “is”.

példa:
ボブ：アリスは学生？
アリス：うん、トムも学生。

fordítás:
Bob: Alice tanuló?
Alice: Igen és Tom is tanuló.

Amint a példából látható, a Alice a válaszában a 「は」helyére a 「も」-t teszi, amikor a mondatának a Tomra vonatkozó részéhez ér.

példa:
ボブ：アリスは学生？
アリス：うん、でもトムは学生じゃない。

fordítás:
Bob: Alice tanuló?
Alice: Igen, de Tom nem tanuló.

Ebben a példában tagadjuk azt, hogy Tom tanuló, emiatt nem a「も」partikulát használja, a 「は」és a「も」egyszerre nem használható.

példa:
ボブ：アリスは学生？
アリス：ううん、トムも学生じゃない。

fordítás:
Bob: Alice tanuló?
Alice: Nem és Tom sem tanuló.

Mindkét alanyra vonatkozva tagadja a kérdést Alice, így használhatja a「も」partikulát.

「が」- a kiemelő partikula

Ezt olyan esetben használjuk általában, amikor nem tudjuk, ki az adott tevékenység alanya, például ha azt kérdezzük, hogy “ki a tanuló?”, akkor a válaszban a 「は」helyett a 「が」-t fogjuk használni.

Külön értekezések vannak a「が」használatáról, pár mondatban összefoglalni lehetetlen vállalkozás. Vissza fogunk még térni rá.

példa:
ボブ：誰が学生？
アリス：ジョンが学生。

fordítás:
Bob: Ki tanuló?
Alice: John tanuló.

Figyeljük meg, hogy a kérdésben és a válaszban is szerepel a 「が」.

1. példa:
   誰が学生？ Ki a tanuló?
2. példa:
   学生は誰？Ki tanuló?

Az első kérdésben egy adott személyre kérdezünk rá, a másodikban pedig csak általánosságban kérdezzük, hogy egy adott csoportból kire érvényes az, hogy éppen tanuló.

Azért nehéz a 「は」és a 「が」használata, mert a fordításokban nem tudjuk megkülönböztetni őket. Pontosan ugyanúgy fordítjuk azt, hogy 私は学生 és hogy 私が学生. Az első talán úgy adható vissza legjobban, hogy “ami engem illet, tanuló vagyok”, a második pedig úgy, hogy “a tanuló én vagyok”, mégis a tény nem változik, hogy tanuló vagyok.