a よ és a ね mondatvégi partikulák

Ez a két partikula nagyon a kezdők anyagába tartozik, mert igazán könnyűek, akkor is, ha kombináljuk őket egymással.

A ね egy kérdő partikula, de nem a klasszikus fajta, azt várjuk, hogy megerősítsék a mondandókat. Magyarul hasonló az ugye vagy a nem, nemde szócskák. Nagyon gyakran használatos a hétküznapok során.

ざっしです。
Ez egy magazin.

ざっしですか。
Ez egy magazin?

ざっしですね。
Ez egy magazin, ugye?

A hangsúly mindig megemelkedik a végén, ha kérdésről van szó.

Nem feltétlenül kérdés ez, amennyiben azt nézzük, hogy nem várnak rá minden esetben választ, csak egy tényközlést finomítanak vele.

おそいですね。
Jól elkésik, nem?

A よ valamilyen szinten ennek az ellentéte. Nem kérdést csinál a mondandónkból, hanem kőkeményen megállapít egy tényt, ami ellentmondást nem tűr, viszont teljesen szubjektív. Magyarra sokféleképpen fordíthatjuk.

おいしいですよ。
Fú, ez baromi finom.

Nagyon furcsa jelenség, hogy ezt a két partikulát kombinálhatjuk. Ilyenkor körül-belül az lesz a végeredmény, hogy “fú ez nagyon valamilyen (remélem, egyetértesz)”.

たのしいですよね。
Ez nagyon szórakoztató, nem?

Amennyiben szeretnénk bólintáson és unn-on kívül megerősíteni szóban is a beszélgetőpartnerünket, hogy egyetértünk vele (“ez biza így van e”), sok válaszlehetőség áll a rendelkezésünkre, itt van néhány a teljesség igénye nélkül:

はい、そうです。
そうですか。 (ha új információra csodálkozunk rá)
そうですね。
そうですよ。
そうですよね。