筆順「ひつじゅん」- vonássorrend

Miért fontos a kanjik vonássorrendje?

Azt gondolom, hogy a legtöbben közületek (bár engem is bele lehet venni ebbe a csoportba) nem nagyon fogtok kézzel japánul írni, eltekintve a tanulási folyamattól. Amennyiben turistaként érkeztek Japánba, semmiképpen, hiszen a formanyomtatványokból az angolokat kapjátok (kezdve a beérkezéskor kitöltendő papírokkal), a hotelben pedig csak a szokásos kitöltenivalók lesznek. Ha kint akartok dolgozni, úgy a helyzet már bonyolódik, sokkal több papírt kell kitölteni, sokszor kézzel, itt már lehet komoly haszna, ha tudtok kézzel is írni japánul. Viszont abban az esetben, ha tanulni mentek ki, akár egyetemi, akár középiskolai keretek között, rengeteget kell majd írnotok (akkor is, ha órai jegyzetelésre laptopot használtok), viszont ebben az esetben a kanjik vonássorrendje is fontos lehet (számon kérhetik egyes beadandóknál, ahogy magyar nyelvtanból is adtak sokszor jegyet mondjuk egy irodalmi elemzésnél is).

Egyenként megtanulni a vonássorrendet annyiban teljesen felesleges, hogy a japán nemzet szereti a szabályosságot, így erre is kidolgozott egy szinte kivételek nélkül alkalmazható szabályzatot, erről lesz szó a továbbiakban, mert eddig csak egyszer, általánosan érintettem a témát.

Balról jobbra, fentről lefelé

Ez a legfontosabb szabály az egész rendszerben. Mindig balról indítjuk a vonást és mindig fentről lefelé.

Először a vízszintes vonás

Most következik a vonások sorrendiségét tekintve a legfontosabb szabály: először a vízszintes vonalat húzzuk meg, utána a függőlegeset. Eddig könnyű, nem?

A középső függőleges vonás a külső szimmetrikusok előtt

A fentebb tárgyalt 木 kanji mindazonáltal felvet egy kérdést. Ha van egy függőleges vonás középen, két oldalán szimmetrikus vonásokkal, akkor a függőlegest húzzuk meg először.

Mindkét karakterben, a fában (木) és a vízben (水) is vannak nem vízszintes és nem függőleges vonások mindkét oldalon, ráadásul szimmetrikusak is (vagy legalábbis a víz esetében majdnem).

A keretek három vonásból állnak

Nagyon alapvető dolog, hogy ismerjük a keretes kanjik (口) vonásszámát, ami csak 3. Sokan elrontják ezeket a kanjikat, mert 4 vonásból rajzolják meg őket.

A különös dolog a keretes kanjiknál, hogy egy függőleges vonással indulnak a vízszintes helyett. A vízszintes vonás a második és egyből folytatódik a jobb felső saroknál egy függőleges vonással a talpáig. Az utolsó vonás a vízszintes alsó, ami lezárja a keretet. Ezen a szabályon alapul a következő szabályunk is.

A zárt kanjikat három oldalról zárjuk először

Sok kanji van, aminek a belsejében van valami (például 回, 園, 国). Amikor ilyet kell rajzolnunk, elkezdjük a keretet, megrajzoljuk az első két vonását (amivel három oldalról lezárjuk a kanjit), majd megrajzoljuk a belsejét és az utolsó lépés az alsó, vízszintes vonás, amivel lezárjuk az egészet.

Amikor egy ilyen zárt egységet látunk, mindig a kerettel kezdjük. Ez igaz olyan zárásokra is, amik alul nyitva maradnak (például 同, 可, 月, 用, 病).

Az alsó záró vonás utoljára

Gyakran van egy záró rész a bal oldali és az alsó részen (például 道, 近). Ez úgy viselkedik, mint a teljesen zárt keretek utolsó tagja: ezt rajzoljuk meg utoljára.

Megjegyzendő, hogy ennek a zárórésznek a rajzolása eltérhet. Vannak, akik két vonásból oldják meg (a pont a tetején, aztán egyben a maradék), néhányan háromból (a pont a tetején, aztán a függőleges, majd a vízszintes vonás). Valószínűleg a három vonásos korrektebb, de sokkal gyorsabb kettőből megrajzolni.

Előbb a jobbról átló, aztán a balról átló

Azokban az esetekben, amikor az átlós vonalak nem keresztezik egymást (mint például a 木 esetében), akkor a jobb oldalit akarjuk automatikusan megrajzolni. Ha keresztezik egymást, kicsit bonyolultabbá válik a dolog. Nézzük példaként a 父 kanjit, mert ebben csak átlós vonal van és egyszerre mindkét jelenséget tartalmazza.

Arra is figyeljünk, hogy itt is a tetejével kezdjük rajzolni a kanjit.

Vonások, amik sok másikkal kereszteződnek, az utolsók

Néha találkozunk olyan kanjival, amiben sok vízszintes vonást keresztez egy függőleges. Ebben az esetben nem a függőlegest rajzoljuk meg először, hanem a vízszinteseket és a végén keresztezi őket a függőleges.

A pöttyök, kis vonalak a legutolsók

Amikor kis pöttyök, vonalak vannak, azokat rajzoljuk legutoljára.

Kivétel ez alól, ha a kis vonal a kanji tetején van, mert ekkor ezeket húzzuk meg elsőként.

Mivel a kanjit szakaszosan rajzoljuk, a szabályok is ismétlődnek az új szakaszok kezdetén. Ebben az esetben a 泳 kanjinál a bal oldalt rajzoljuk meg, majd utána folytatjuk a jobb oldali résszel, ahol ismét a tetején levő vonalkával kezdünk.

A kanjit gyökönként vagy szakaszonként rajzoljuk meg

A bonyolultabb kanjik több, kevésbé komplikált kanjiból (vagy gyökből) állnak. Ilyenkor bal felső résszel kezdünk, majd jobb felső, utána az alsó résszel. Minden alkalommal, amikor új szakaszba kezdünk, a szabályrendszer újrakezdődik.

Mindig vannak kivételek

Ezek a szabályok az esetek nagy részében elnavigálnak minket a kanjik rajzolásának útvesztőjében, de néha nem működnek. Egészen magas szintű japán vizsgákig, szövegekig egy rossz vonássorrend nagy bajba nem fog sodorni minket. A kivételeket kénytelenek vagyunk egyenként megtanulni.

Ritka kanjiknál kövessük a fenti szabályokat, de ott gyakrabban találkozhatunk kivételekkel.