ひらがな – hiragana

Hiraganával minden japán szó leírható (a kanjikat jelentés-megkülönböztetőként használhatjuk). Mindegyik jel egy szótagot jelöl, kivéve az n (ん), amely az egyetlen, amely szótag- vagy szózáró mássalhangzóként szerepelhet. Ha úgy halljuk, hogy más mássalhangzóra végződik egy szó, akkor az csak a kiejtésre vonatkozik (pl. a です-t legtöbbször dess-nek ejtik).

Bár minden szó leírható ezzel, az igék és a melléknevek írásakor a legtöbb esetben nem használjuk, viszont majdnem minden partikulát és minden igeragot ezzel jelölünk.

A japánok nem használnak szóközt, de kezdetben nyugodtan használjunk, amíg meg nem tanuljuk, hogy a szavak hol végződnek. Vesszőt ritkán használnak, kérdőjelet még ritkábban. A mi írásjeleink az alábbiakra módosulnak:

Az „a” kiejtése nagyon hasonlít a miénkre, az á és az a betűk közé esik. A többi magánhangzó röviden ejtendő, kivéve, ha az romaji átírásban külön jelölve van (ii, ū, ō, uu, ou, oo). A hosszú ō ejtésekor két megoldás lehet: oo vagy ou átirat (おお・おう), ezt szavanként meg kell tanulni, ahogy a hosszú í esetében is ei vagy ii átirat lehetséges (えい・いい).Az „r” betű ejtése valahol a magyar r és az l között található. 

Hogy miért nem használom a romajit és miért nem is ajánlom senkinek, arról itt olvashatsz. Annak az eredeti célja, hogy megtanítsa neked a hiraganákat, utána semmi értelme nincs (mivel nem is egységes rendszer). Itt a táblázatokban az angolos átiratot használom. Ha valakinek gondja van, hogy melyik karaktert hogy kell kiejteni, tegye be azt a Google Translate-be (ilyet se sűrűn fogok javasolni), válassza ki, hogy japán nyelv és alul talál egy kis hangszórót, azzal meg lehet hallgatni.

Ha egy mássalhangzót duplán kell ejteni, akkor elé egy kisebb tsu (っ) írandó. Mérete mindenképp legyen kisebb, mint a normál karaktereké.

A hangok sora teljesen különbözik a miénktől, de megjegyezhető, ha megtanuljuk az aK-aSZ-Ta-Na-Ha-Ma-J-Ré-Va-N mondatot. 

Gyakorláskor figyeljünk rá, hogy egyforma méretű karaktereket írjunk (kivéve a mássalhangzó kettőző tsu és kombinációkban a や、ゆ、よ jelek). Érdemes egy négyzetrácsos füzetben gyakorolni, hogy minden jel ugyanakkora legyen (kivéve, amiket ugye direkt kisebbként kell írni). Itt találtok egy nagyszerű oldalt, ahol bármilyen karaktert beböktök neki (másoljátok ki) és ha megnyomjátok az entert, kaptok egy pdf-filet, ami egy gyakorlólap lesz. Mentsétek el, a kanjikat is tudja (természtesen a katakanákat is).

Itt találtok egy albumot a Facebook-oldalunkon az alap hiraganákhoz.

Kettőshangzók: ilyenkor a második hiragana kisebb méretű és az alsó sarokba kerül, amennyiben vízszintes írásról van szó.

Ahogy látjátok, sok hang hiányzik még az alap mássalhangzók közül. Az L betűt sose fogjátok megtalálni, ugye annak az R felel meg. Viszont sok mássalhangzót ún. handakuten (半濁点) vagy hétköznapi nevén maru (丸) és dakuten (濁点) vagy hétköznapi nevén ten-ten (点々) segítségével képzünk.

Itt van a Facebook-albumja az összetett hiraganáknak, itt pedig megtaláljátok a handakutenes és dakutenes változatok kártyáit.

handakuten jele: ゜
dakuten jele: ゛

Mindig a karakter jobb felső sarkába kerül és nem minden sor alakítható át így. Handakutent csak a H-sorhoz csatolunk, ezzel abból P-sor lesz. Könnyebben megjegyezhetjük azzal, hogy pöttyös lesz, ezért P (a handakuten meg pont a H).

Dakutent az alábbi sorokhoz csatolhatunk: K, S, T és H.

Itt találsz egy albumot tanulókártyákkal a Facebook-oldalunkon.

Ha két kana egymás után ismétlődik, akkor az első után elég ezt a jelet tenni: ゝ vagyゞ. Ritkán használatos hiraganákkal.

Például:
かかし・かゝし – madárijesztő
ほゞ – csaknem, majdnem
たゞし- de, mégis