ハンガリー語で書かれました「はんがりーごでかかれまして」- magyar nyelvű könyvek
Ebben a posztban megtalálhatjátok a magyar nyelven íródott Japánnal vagy a nyelvvel kapcsolatos könyvek letöltési linkjeit. A linkek tartalmáért felelősséget nem vállalok.
Ha valakinek gondja támad a fileok kinyitásával, kérem, próbálja Google és ismerősei segítségével megoldani. Ha a link hibás, jelezzétek!
Támogassátok az írókat azzal, hogy megvásároljátok az eredeti könyveket!
A könyvekhez a leírásokat különböző könyvesboltokból másoltam be.
Egyszerűség, tisztaság, bölcsesség – a japán versek tulajdonképpen nem is versek, hanem halványan ragyogó fénynyilak, amelyek felsejlenek az ember előtt, és valójában nem léteznek, mégis egy bizonyos irányba mutatnak. Olyanok, akár a csillagok a bársonypuha, nyáresti égbolton: ragyognak, de elérhetetlenek, láthatóak, de mégis felfoghatatlanok. A néhány szótagban megfogalmazott érzések, hangulatok olyanok, akár a nyelvünk hegyén lévő szó, amelyet úgy szeretnénk már kimondani, de sehogy sem megy. Megfoghatatlan, a tudat víztükrének felszínét végigborzoló gondolatokat, bölcsességeket, életfilozófiákat közvetítenek. A kötet ezret tartalmaz a japán zen mesterek, híres szamurájok és gésák, a legismertebb költők haikuiból és wakáiból.
A leggyakoribb 1000 kanji gyűjteménye lát most napvilágot. Japán nyelvészek felmérései szerint az első 500 leggyakoribb kanji az átlagos japán szövegekben előforduló írásjegyek 60%-át, az első 1000 kanji pedig mintegy 90%-át teszi ki.
Az 1000 kanji mellett példaként 8400 gyakori szó és kifejezés áll. További 1000 szó található az olvasatokban. Minden olvasat és példa latin betűs átírással szerepel. A kötetet kiejtési útmutató, hiragana–katakana táblázat, a 214 gyök és jelentésének táblázata, valamint gyök, vonásszám és olvasat szerinti mutató egészíti ki.
Mindenkinek ajánljuk a szótárt, aki japánul tanul, a nyelvvizsgára készülőknek is. Az anyag válogatása és rendezése a Nemzetközi Japán Nyelvvizsga három vizsgaszintje szerint történt; Magyarországon ez az első ilyen összeállítás.
A szótárt Matsui Miko japán nyelvész lektorálta, aki számos élő nyelvi példával gyarapította gyűjtésünket.
Gyakorlókönyv az előző könyvhöz.
A buddhizmus történetét átfogóan bemutató kötet két nagy fejezetre tagolódik: az első rész az egyik legfontosabb világvallás, a ma is elevenen ható és széles körben terjedő buddhizmus indiai történetét taglalja.
A gésák nevelése – szakdolgozat
A határtól délre, a naptól nyugatra
A háború utáni japán kisvárosban felnövő Hadzsime úgy érezte, csak neki nincs testvére. Egyetlen barátja Simamoto lett, aki szintén egyedüli gyerek volt. Hosszú délutánokat töltöttek együtt a lány apjának lemezeit hallgatva. Miután a fiú szülei elköltöztek, a két kiskamasz elszakadt egymástól. Huszonöt év telt el. Hosszabb sodródás után Hadzsime megtalálta a boldogságot felesége és két lánya mellett, és két jól menő dzsesszbárt igazgat. Aztán egyszer csak felbukkan Simamoto. Gyönyörű, ellenállhatatlan, titokzatos. Ártatlan gyermekkori szerelmük olthatatlan, pusztító vágyként éled újjá. Hadzsime visszazuhan a múltba, és kockára teszi egész jelenét.
A japán irodalom rövid története
Az immár 1300 éves múltra visszatekintő japán irodalom egyik legjellemzőbb sajátossága a sokszínűség, a gazdagság. Ez bizonyára azzal magyarázható, hogy az eltelt hosszú idő során a japán kultúrát különféle filozófiai, vallási, irodalmi és művészeti hatások érték. Ezeket azonban általában nem szolgailag vették át a japánok, hanem sajátos adottságaikhoz viszonyaikhoz igazították. Elszigeteltség és nyitottság, nemzeti öntudatra ébredés és idegen kultúrkörök beolvasztása. Ilyen ellentétes és egymást kiegészítő irányzatok jellemezték és jellemzik az évszázadok során a japán irodalmat. Így jött létre és bontakozott ki a japán irodalom, amely például olyan költői forma megteremtésére volt képes, mint a haiku. E leheletnyi költemény nemcsak a japán irodalomban vált népszerűvé, hanem a világirodalomban is. Ugyancsak világszerte ismerik a nó-drámát vagy a kabuki-színházat. Mindazonáltal a japán irodalom iránti érdeklődés alapja minden blzonnyal egy titokzatos távol-keleti ország egzotikusnak érzett világával kapcsolatos kíváncsiság, amely a fejlett technika iránti csodálattal párosul. A japán irodalom fejlődéstörténetét bemutató munka 1937-ben jelent meg utoljára magyar nyelven, Pröhle Vilmos: A japáni nemzeti irodalom kis tükre című munkája. Talán e sokarcú irodalommal való ismerkedést elősegíti egy újabb kis kötet, amely dióhéjban ismerteti a japán irodalom legfőbb irányzatait, bemutatja egyes kiemelkedő irodalmi alkotások stílusjegyeit a 8. századtól a 20. század utolsó évtizedéig. A japán nevek és irodalmi művek címei és egyes japán szavak laün betűs átírásakor a nemzetközi irodalomban használatos Hepburn-féle átírást alkalmazzuk. Kivételt képeznek a Magyarországon gyakran használatos szavak, melyeket az elfogadott magyaros átírással írunk.
A japán világ atlasza az átlagos olvasókhoz és utazókhoz szól, akik szeretnének fogalmat alkotni Japán gazdag kulturális örökségéről és a közegről, melyben mindez létrejött. Megértése, élvezete nem igényel különösebb jártasságot a japán történelem, földrajz, kultúra területén. Reméljük azonban, hogy sikerül lekötni azoknak az érdeklődését is, akik már jól ismerik Japánt. Az áttekintés a történelem előtti emberek kőszerszámaitól korunk gyermekeinek számítógépeiig terjed, és hasonlóan változatos a térképek válogatása is.
A hazánkban élő japán szobrászművész vállalkozott arra, hogy Közép-Európában is megmutassa a japán kertművészet szépségét. Megismerteti az olvasót azzal a szemlélet- és gondolkodásmóddal, amelynek hatására a ház körüli néhány négyzetméterre varázsolják a végtelent, a víz, a föld, a kő, a növény évezredekkel ezelőtt kialakult együttesét.
Reméljük, hogy a sok szemléltető ábra, a Japánban és az itt készült fényképek arra késztetnek jó néhány kertészkedőt, hogy különleges, egyedi hangulatú kertet hozzon létre.
Ravel Bolerójának más és más ritmusú, de mindegyre visszatérő azonos melódiája kísért ennek a különös regénynek olvasása közben. A mindennapok ütemét ebben a könyvben csak az évszakok változása szakítja meg, és a külső dallamot lélekben ugyancsak kínzó, nyugtalanító, izgató monotonsággal mindegyre visszatérő bűntudat, a szerelem, a bűn és a bűnhődés motívuma visszhangozza.
Egy japán kistisztviselő életéről szól a regény: Babbitt vagy talán Sam Small japán rokona ő, csak elesettebb, tehetetlenebb, szegényebb.
A könyv lapjain a reménytelen történetben felvillan a japán harangvirágok ringó ragyogása, és a betűk között ott motoz a susogó bambusznáddal játszadozó tavaszi szél. Néhány ecsetvonás eleveníti meg az évszakok változását, és néhány ecsetvonás rajzolja meg két ember szerelmét, amelyért odadobtak jólétet, társadalmi megbecsülés, ősi hagyományokat, szóval – japán fogalmak szerint – mindent.
Minden nindzsákat övező legenda közül talán a láthatatlanság képességéről szóló a legérdekesebb. A titokzatos japán harcosokról szóló történetekben szinte mindig felbukkan az a részlet, amikor a nindzsa egyszerűen köddé válik az ellenség orra előtt. De vajon mágikus képesség-e ez? Ashida Kim, a nindzsucu nemzetközileg elismert mestere könyvében egyértelmű választ ad: szó sincs varázslatról. A láthatatlanná válásnak számtalan módszere létezik, ám mindegyik megegyezik abban, hogy a megtévesztésre épül, és kellő figyelemmel, összpontosítással és gyakorlással bárki elsajátíthatja őket.
Ian Buruma, napjaink egyik legkiválóbb Ázsia-szakértője Hollandiában született, de felsőfokú tanulmányait Japánban végezte, és évtizedekig élt a Távol-Keleten. Jelen kötetében Japán történelmének sorsdöntő száztíz évét írja le, attól kezdve, hogy 1853-ban a Tokiói-öbölben megjelenő amerikai hadihajók rákényszerítették a félfeudális államot a kapcsolatok felvételére a külvilággal, egészen az 1964-es tokiói olimpiáig, amely mintegy felmutatta a külvilágnak a második világháborús összeomlás után újra felvirágzó “japán csodát”. Mindvégig élvezetes, szellemes stílusban olvashatunk a modern Japán kialakulásának különböző társadalmi és történelmi stádiumairól: az ország államilag vezérelt gazdasági megerősödéséről a XIX. század végén, a nagyhatalmak közé kerüléséről a Kína és Oroszország elleni háborúval, veszélyes ideológiai homogenizálódásáról az 1920-as és 30-as években, Japán kelet-ázsiai küldetéstudatának kialakulásáról, arról, hogy mindez miképpen vezetett második világháborús részvételéhez, és végül arról, hogy a katasztrofális vereség után hogyan volt képes az új japán vezetés amerikai irányítással hátat fordítani ennek a száz esztendőnek, és felépíteni egy versenyképes, nyugati típusú demokráciát.
A regény lapjain az angol író életének legnehezebb időszaka, háborús gyermekkora elevenedik meg. A Pearl Harbor-i bombázás után, 1941-től Sanghajt is vasmarokkal szorítják a hódító japánok, és ebben a városban szakad el szüleitől Jim, a tizenegy éves angol kisfiú. Az utcákon zűrzavar, szanaszét heverő holttestek, s Jim hiába keresi a szüleit. A japánok koncentrációs táborába kerül, majd szemtanúja lesz a második világháború végét jelentő atomvillanásnak Nagaszakinál. Amikor Jim és családja 1946-ban újra egymásra talál, a számtalan borzalmas élmény hatására már alig értik egymás szavát. Egy kisfiú szemével követhetjük végig a kriminél is izgalmasabb történelmi eseményeket J. G. Ballard lebilincselő regényében, amelyből az Oscar-díjas Steven Spielberg rendezett filmet.
A legendás japán kardvívók között talán Mijamoto Muszasi neve a legismertebb. Népszerűsége nem csak Japánban, de külföldön is töretlen. Ez a rendkívüli képességekkel megáldott szamuráj első- halálos kimenetelű – párbaját tizenhárom éves korában vívta, tizenhat évesen pedig már részt vett a véres szekigaharai csatában. Élete során számtalan párbajt vívott, de nem talált legyőzőre. Utolsó éveiben írta meg a két kardos vívás és a taktika esszenciájának számító híres művét, “Az öt elem könyvé”-t, amely manapság is széles körű olvasottságnak örvend – nemcsak a harcművészetek iránt érdeklődők körében.
Elsőként Bhikku Satori Bhante: A sintoizmus című könyvét adjuk a kedves olvasó kezébe. Ez a japánok eddig számunkra teljesen ismeretlen vallását, annak rövid történetét, leglényegesebb eszmei mondanivalóját és kultikus rendjét mutatja be, mégpedig gazdag és rendkívül szép illusztrációs anyag, valamint a megértést segítő áttekintő táblázatok, kronológia és egyéb kiegészítő szöveg kíséretében. A sorozat darabjai mindenkihez szólnak, aki élvezetes olvasmányra, egyszersmind nélkülözhetetlen ismeretekre vágyik.
A Távol-Kelet varázsa: népmesék, legendák, történetek
A fiatal magyar olvasók számára még ismeretlen országok (Kína, Thaiföld, Laosz, Burma, Mongólia, Kambodzsa és Japán) különös érzelem- és gondoltavilágát közvetíti ez a könyv.
A történetek között van vidám is, szomorú is, furfangos vagy a józan paraszti észjárásra alapozó és előkelő környezetben játszódó, fantasztikus szövésű mese is. A mesék jó része tanulságokat is tartalmaz: a jó elnyeri jutalmát, a rossz pedig méltó büntetését.
A mesék, legendák, történetek a mellett, hogy tanítanak, szórakoztatóak és kellemes kikapcsolódást jelentenek, egyben közelebb hozzák a Távol-Kelet sajátos kultúráját is.
Hogy gondolkodik egy szigetlakó a világ teremtéséről? Kik a japán népmesék hírhedt ördögei és jótündérei? Féljünk vagy barátkozzunk az ázsiai démonokkal, sárkányokkal? Mindezekre választ kaphatunk a japán népmesegyűjteményből.
Akutagava a huszadik század elején kibontakozó modern japán irodalom ún. „intellektuális iskolájához” tartozik. Ez az irányzat a francia naturalizmust kívánja ötvözni a japán hagyománnyal: kedveli a történelmi tárgyakat, lelki folyamatok csaknem hûvös elemzését nyújtja, szûkíti a témavilágot, de aggályosan ügyel az elbeszélés szerkezetére, technikáira és stílusára. Akutagava inkább talál, mintsem kitalál; soha nem elégszik meg egy-egy esemény történelmi jelentõségének ábrázolásával, hanem keresi a különös, furcsa, néha egyenesen valószínûtlen, sõt valószerûtlen helyzeteket. Mester az emberi természet ellentmondásos, olykor démoni vonásainak ábrázolásában. „Mindaz, amit hátrahagyok: négyszáz négyszögöl telek, egy ház, mûveim szerzõi joga, és kétezer yen megtakarított pénz” – mondta az író halála elõtt. Mondjuk mi így: néhány bámulatos elbeszélés, néhány gyöngyszem, amely megmentheti a feledéstõl. Akutagava Rjúnoszuke 1892-ben született Tokióban. Édesanyján néhány hónappal késõbb az elmebetegség jelei mutatkoznak, úgyhogy attól fogva a fiút az apa, Toshizo Niiharu, a sógor házában kívánja neveltetni. Akutagava egyetemi tanulmányai után angoltanárként helyezkedik el, 1918-ban kötött házasságából három gyerek születik. Az író rövid életében versek és esszék mellett mintegy 150 rövid történetet, elbeszélést publikál; a Bozótmélyben és A vihar kapujában címû novellákból készítette világhírû filmjét 1954-ben Akira Kuroszava. Akutagava 1927-ben hunyt el: önként távozott az életbõl. Kötetünk a nagy japán író tizenöt novelláját tartalmazza, a magyar kiadások közt elõször idõrendi sorrendben. Az eddigi köteteket négy új fordítással, életrajzi táblázattal, irodalomjegyzékkel, és a fordítókról adott rövid tájékoztatással egészítettük ki.
Mese. Mindenkit vonzó, soha el nem hervadó műfaj. A meséről könyvtárnyi irodalmat adtak már közre. Jelennek meg régi és új mesék. A meséket elmondják, lejegyzik és írják, gyermeknek, felnőttnek egyaránt. Egy kiadványsorozat első darabját visszük az olvasó elé. A további kötetek változó témák szerint fognak megjelenni, de merítünk több nép kincséből is egyszerre. Kívánjuk, hogy az olvasót megérintsék a mesékben megbúvó, az emberiséget évezredek óta foglalkoztató álmok, vágyak és remények.
“Az életemmel dicsőséget kell hoznom a családomra.” – Egész életében ez a cél lebeg a szegény földműves család kis Ötödik Leánya előtt, aki csupán hatéves, amikor egy darab földért cserébe apja eladja a földesúrnak. A kegyetlen Csibánál megtanulja, hogyan tűrje csendben a megaláztatásokat és a szenvedést, azonban Daigoro no Goróval, a sötét lelkű pappal, aki elviselhetetlen testi és lelki kínokat okozva újra és újra felbukkan az életében, szembeszáll. Büntetésből a Kitaszítottak falujába száműzik. A hűséges szamuráj, Akio vele tart, a szárnyai alá veszi, és harcművészetekre oktatja a lányt, aki csak így képes elviselni, hogy férfiak kiszolgálására kényszerítik. Az okos gyermekből gyönyörű és bölcs nővé érő Rózsaszín Virágra, a mesélőre, aki történeteivel képes fékezni mások kegyetlenségét, felfigyel Micsimori kormányzó is. A férfi szerelemre lobban iránta, és magával viszi: ahogy megálmodta, Kozaisó immár egy szamuráj feleségeként, mint magas rangú úrnő áll férje mellett a Taira és a Minamoto nemzetség között kirobbant háborúban. És hamarosan bosszúja is beteljesül.
A lírai szépségű napló, “párnakönyv” egy különleges nő életét követi végig a 12. századi Japánban, aki megállja a helyét emberként, szamurájként és feleségként, aki soha nem adja fel, és tisztaságát, erejét és hitét megőrizve végül legyőzi a gonoszt.
A Zen-buddhizmus a nagy távol-keleti vallás egyik sajátos, misztikus jellegű válfaja. Alapjellegzetessége, hogy lemond a vallás intézményszerű, racionalizált formáiról, és középpontba az interszubjektív megértést helyezi. Éppen irracionális, szubjektivisztikus tendenciái miatt hatott és hat ma is erősen a művészetre, s ugyancsak emiatt vált Amerikában és Nyugat-Európában általános divatjelenséggé. Miklós Pál, a keleti kultúrák és művészetek szakértője e kis könyvecskéjében a sok legenda után tárgyszerűen kíván informálni erről a vallási jelenségről, annak történetéről, elterjedtségéről, kapcsolatáról a keleti és a nyugati művészetekkel. A mű középpontjában természetesen a kínai és a japán művészetek állnak, így a Csan és a kínai költészet, a japán haiku, a nó-színház, a kertművészet, a teaszertartás, a piktúra, az ikebana és a busido. A könyv alapvető megállapítása, hogy ezeket a művészeteket korántsem a Zen magyarázza, hanem természetesen a történelmi-társadalmi viszonyok, de ugyanezen meghatározók hozták létre a Zent is, így a két jelenség kapcsolatai nemcsak érthetők, de szükségszerűek is. A mű számos eredeti szöveget hoz, jól illusztrálja ezekkel is azt, hogy a Zen szövegei egy értelmen túli nyelven szólnak, tág teret engednek az értelmezéseknek. Miklós Pál könyvének fő érdeme éppen az, hogy a társadalmi determinánsok oldaláról interpretálja őket.
Ó, nem, ő nem a híres gésák ivadéka. Az intrikák áldozatává vált szamuráj lánykája úgy tudta, azért érkezik a Császárvárosba, hogy udvarhölgy váljék belőle. De hamar rájön, jövője megpecsételődött, mikor egy tiszteletreméltó hölgy házába kerül. Finom praktikákkal, mézes-szerelmes mesékkel próbálják belekényszeríteni a kurtizánlétbe, ahol mindennapos a cselszövés, a gonoszság és a kegyetlenség. Az igaz szerelem után vágyódó lányka legfeljebb fájdalmas barátságot szőhet a hozzá hasonló sorsúakkal. Az erotikus történetekkel felkorbácsolt test tüzénél mégis hatalmasabb a szabadság iránti vágya. Élete elképesztő fordulatot vesz, a bódító mesék meghökkentő ötletet kínálnak számára, megoldást, szabadulást a béklyóból.
A sorsába bele nem nyugvó lány izgalmas történetét eredeti kínai, japán, indiai romantikus és erotikus, mesék, versek teszik még élvezetesebbé, színesebbé.
Nem találtam róla magyar nyelvű leírást, egy rövid kis mese, japán-magyar.
Mécs Alajos talán az első – nyugati értelemben is kiemelkedő – magyar riporter-újságíró, aki a harmincas években két évet töltött Japánban. Természetesen megtanult japánul és nemcsak újságíró-szimatjára alapozott, hanem igen alapos előtanulmányokat is végzett, megismerkedett az ország történelmével, földrajzával, művelődéstörténetével, tudományával és intézményrendszerével, művészetével és irodalmával. Ezeknek az ismereteknek a birtokában tájékozódott a helyszínen és írta meg hazatérte után Az ismeretlen Japán című könyvét. Az először 1942-ben megjelent munka most hasonmás kiadásban látott napvilágot. Érdekes dokumentuma a magyar sztárújságírás történetének is, elsősorban azonban hasonlíthatatlanul izgalmas olvasmány.
Mécs a harmincas évek Japánját ismerteti, de olyan széles alapozással, annyira élményszerűen, és persze oly sok, később sem változó dologra figyelve, hogy a kötet mindmáig a legjobb bevezetőnek látszik a „japanológiába”. Mécset nemcsak a minden kézikönyvben megtalálható főbb adatok érdeklik, hanem minden esetben szembesíti ezeket a geográfiai, politikai, hadtörténeti stb. ismereteket saját tapasztalataival, japán ismerőseinek, kalauzainak információival. És szinte semmi sem kerüli el a figyelmét: az illemszabályokról éppoly kimerítően tájékoztat, mint a harcművészetekről, a katonáskodási szokásokról vagy az udvarlási módozatokról, az étkezésekről és a közlekedésről, a mindennapi érintkezésről vagy a kertészeti divatokról. A szerzőnek ráadásul kitűnő érzéke van a specialitások megfigyelésére, korántsem csak az tűnik föl neki, ami mindenki másnak szemet szúrna. Beszámolói intimek és meghittek, láttatóak és meglepőek. A könyvhöz nagyon részletes tárgymutatót is csatolt, ennek alapján pedig a japán élet finomszerkezetéig hatolhat az érdeklődő. Kitűnő, szenzációsan jó könyv, igen széles körben érdemes ajánlani.
Lépj vissza az időben, és fedezd fel a lenyűgöző japán civilizációt, ezt a több ezer éve létező civilizációt. Ismerd meg a japán kultúrát és hiedelmeket, a sintó istenek imádásától kezdve a szamurájok zen buddhista szabályzatáig! A változatos feladatok segítségével megismerheted a múltat – készíts papírt a saját Párnakönyvedhez, reptess pontyokat, faragj magadnak necukét, amely a legszebb kimonóhoz is illik. A tényeket feltáró szövegek sok tudnivalót tartalmaznak, és rámutatnak a múlt és a jelen kapcsolatára is. Több mint 200 színes kép található a könyvben. Az illusztrációk között keresztmetszetek, történelmi térképek és egy színes időszalag is szerepel.
Az ELTE Eötvös Kiadó 1996-ban indította el a kontinensek, nagytérségek regionális földrajzát tárgyaló, új felsőoktatási tankönyvcsalád kiadását.Ázsia földrajzának szerkesztési alapelvei a sorozat korábbi köteteinek mintáját követik. A fontosabb éghajlati, vízrajzi, termelési adatok egy része táblázatokba foglalva található meg. Az egyes országok és városok népességéről közölt adatok a lehető legfrissebb forrásokra támaszkodnak, mégis csak tájékoztató becslésnk tekinthetők.A könyv az adott tájra, országra jellemző tájképi, természetvédelmi, történelmi, néprajzi és egyéb különlegességre is rámutat.
A könyv rendkívül szép illusztrációk segítségével kalauzolja el olvasóit Ázsiába. Kína, Japán, Korea, India legfontosabb időszakai ismerhetők meg lapjain keresztül.
A Külkereskedelmi Főiskola belsős tankönyve.
Bevezetés a japán szókészletbe
A Külkereskedelmi Főiskola belsős tankönyve.
A bonsai-nevelés törpefákkal való foglalatosságot jelent, ám hívei joggal tiltakoznának az ellen, hogy kedvtelésüket „csak” kertészkedésnek nevezzük. A bonsai több ennél: erdészet, dendrológia, természetközpontú gondolkodásmód.
Hegyekben és tengerparton talált bizarr alakú, törpe növésű fákat először Kínában ültettek cserépedényekbe az i. sz. 1000 körül. Szépségükkel a császári udvar és a feudális nemesség palotáit ékesítették. Hamar követelésre talált Japánban is, majd később világszerte a törpefanevelés.
Bon-sai (ejtsd: bonszáj) japánul szó szerint edényben nevelt fát jelent. Nyugalom és meditáció, egyfajta párbeszéd a természettel – ez a bonsai művészete.
Meditáció, karma, zen, tantra, nirvána – íme a buddhista fogalmak közül néhány, amelyek a nyugati kultúrák közkedvelt kifejezéseivé váltak, rendszerint azonban nem ismerjük őket pontosan. Mi a buddhizmus, történetének és változatos gyakorlatainak vezérelve? Ez az óriási és komplex, nem istenhívő vallás átszövi az ázsiai civilizációk struktúráját Indiától egészen a Himalájáig, áthatja Kínát, Vietnamot, Koreát, Japánt és más országokat. A könyv a Buddha életét és tanításait meséli el. A szerző, Jane Hope, aki maga is behatóan tanulmányozta a buddhizmust, rávilágít arra, hogy a megvilágosodás az igazság egyéni megtapasztalásának, valamint a tanítótól eredő inspiráció meglétének a kérdése. A Borin Van Loon által nagyszerűen illusztrált könyv, amely az elődöktől megörökölt történetekkel teszi átláthatóvá a megvilágosodás folyamatát, feltárja a meditáció, a taoizmus és a zen titkait, valamint elemzi a buddhizmus mai szerepét a modern Ázsiában és a nyugati gondolkodásra gyakorolt növekvő befolyását.
Ismerős ismeretlenekkel találkozhat e könyv lapjain az olvasó: jóságos istenek, félelmetesnek tűnő, de lelkük mélyén korántsem gonosz boszorkányok és ördögfajzatok, hétpróbás, de többnyire pórul járó tolvajok, kifogyhatatlan ötletességű kópék, s furfangosságban egymással vetélkedő állatok népesítik be e meséket.
Gyermekek és felnőttek egyaránt örömüket lelhetik ezekben a játékosan szellemes és üdítően bölcs történetekben. A kicsik főként a hamisítatlan népi figurák mulatságos kalandjain derülhetnek, a nagyobbak pedig megsejthetnek valamit abból az eredeti látás- és gondolkodásmódból is, amely a japán népet – rendkívüli tehetségén és szorgalmán túl – korunk valóságos gazdasági csodát elérő, meghatározó jelentőségű nemzetévé tette.
Kötetünk anyagát hiteles néprajzi gyűjtésekből válogattuk, a fordítás az eredeti, japán nyelvű szövegekből készült. A mesék többségénél nemcsak a legismertebb változatot, hanem annak közkeletű variánsait is figyelembe vettük, hogy a történetet minél élvezetesebb formában mesélhessük el magyarul.
A könyvet egy jellegzetes japán képzőművészeti műfaj, a kiri-e (vágott kép) technikájával alkotott, papírból kivágott képek díszítik.
Daruma – japán nyelvtani összefoglaló
Ez a nyelvtankönyv nem klasszikus értelemben vett tankönyv. Nem a haladási sorrendet veszi alapul, hanem a nyelvtan rendszerét. Gyakorlati kézikönyvnek kell tekinteni, melyben megtalálható a szófajokkal, mondattani szerkezetekkel és a társalgási formákkal kapcsolatos összes probléma a célzott szintnek megfelelően. Nem folyamatos olvasásra, hanem a felmerült kérdések vizsgálatára célszerű használni. A könyv alap- és középfokú ismereteket tartalmaz, ami a kezdő és középhaladó tudásszintnek felel meg.
Dekiru – japán nyelvkönyv kezdőknek
Megoldások 1, megoldások 2
A Dekiru az első olyan japán tankönyv, amely japán és magyar anyanyelvű tanárok közös munkájával jött létre, magyar diákok számára készült, kezdő illetve középhaladó szinten tanítja a nyelvet. A főszereplők japán és magyar fiatalok, akik japán és magyar helyszíneken élik mindennapi életüket és valódi helyzetekben kell megfelelniük az adott kultúra elvárásainak. A szituációk, amelyeket átélnek, az adott haladási szintnek megfelelő kifejezéseket tartalmazzák, gyakoroltatják, nyelvezetük megfelel a társalgási köznyelvnek. Az alkotók elképzelése az, hogy a nyelvtanulók a nyelvi ismereteket a japán kultúra megismerésén keresztül szerezzék meg: a kommunikáció fejlesztése mellett segítséget nyújt az eltérő kulturális környezetben való tájékozódáshoz. A tankönyv három fő részből áll: törzsanyag, nyelvtan s függelék. A könyvben minden 4. leckét olyan oldalpár követ, amely a japán kultúrát hivatott bemutatni. A szó- és kifejezésanyag külön füzetben található.
„Ebben a csodálatos kötetben a szerzők egy, európai ember számára még most is távoli, misztikus világ konyháját mutatják be. A japán konyhaművészet sikerének alapja a kiváló alapanyag, valamint a sokéves gyakorlás.” (Higashiguchi Midori)
Elbűvölő, lélegzetelállító történet egy titokzatos világról, amely egy letűnt kultúra rejtelmeibe, egy japán gésa életébe enged bepillantani. A történet egy szegény halászfaluból elkerülő 9 éves, kék szemű kislányról szól, akit eladnak egy gésa házba . A hű önéletrajzi leírásból tanúi lehetünk élete átalakulásának, miközben beletanul a gésák szigorú művészetébe, ahol a szerelem csak illúzió, ahol a szüzesség a legmagasabb áron kel el, ahol a nő feladata, hogy szolgáljon és tudásával elbűvölje a befolyásos férfiakat. Átélhetjük a háború okozta változást, amely egy új életforma kialakítására kényszeríti a gésákat, nem hoz szabadságot csak kétségbeesést és vívódást.
Ha érdeklődik a Felkelő Nap országa és a japán nyelv iránt, nyelvtanfolyamunk kiváló alkalmat nyújt Önnek arra, hogy ne csak a nyelvet, hanem ezt a varázslatos országot is megismerje. Oktatási anyagunk választásával egy világszerte használt, latin betűs átírás segítségével teheti meg az első lépéseket, míg el nem sajátítja a szóképeket, hanganyagaink használatával pedig szert tehet a helyes kiejtésre.
Japán, 1862. Az ország az eroteljes amerikai nyomásra már megnyitotta kapuit a külföld elott – de épp csak résnyire. Az “Istenek Földjén” zűrzavar uralkodik: az egyre inkább elszegényedő szamurájok egy csoportja szeretné megfosztani hatalmától a sógunt. Japán irányítását ismét a Mennyek Fiára, a császárra akarják bízni, akinek kezébol annak idején az elso sógun kiragadta a kormánypálcát. Az ország nagyurai, daimjói közül is sokan úgy gondolják, hogy a sogunátus intézménye megérett a változtatásokra, de ezeket a változtatásokat maguk szeretnék végrehajtani a sóguni cím birtokában. És mindeközben ott vannak az országban – Jokohamában – a gajdzsinok, a gyűlölt idegenek, az egymással is rivalizáló britek, oroszok, franciák, poroszok, akiknek nagyon komoly gazdasági érdekük fűződik ahhoz, hogy a titokzatos Japán, amelyről az európaiaknak még csak nagyon homályos ismereteik vannak, teljesen feltárulkozzon előttük, s lehetővé tegye a szabad kereskedelmet. A jokohamai európai kolónia hajótulajdonos-kereskedői között ismerős nevekkel is találkozhatunk: itt van Malcolm Struan, A tajpanban megismert legendás Dirk Struan unokája, itt van az ugyancsak A tajpanból és A Nemes Házból megismert Tess Struan, akit most még senki sem mer Boszorkány Struannak nevezni, itt van a régi esküdt ellenség, Tyler Brock és famíliája.. Mindenki mindenkivel, és mindenki mindenki ellen – ahogy a pillanatnyi érdek diktálja. És mindez egy aprólékos, művészi gonddal megfestett környezetben, olyan filmszerűen láttatóan, izgalmasan és érdekesen elénk tárva, ahogyan csak a régi Japánt és a Távol-Keletet töviről hegyire ismerő James Clavell írhatta meg. 16 éves kortól ajánljuk.
A Gendzsi szerelmei (más néven Gendzsi regénye; japánul 源氏物語, Gendzsi monogatari) a japán irodalom egyik klasszikus alkotása, amelyet a Heian-kor csúcsán, a 11. század elején írt Muraszaki Sikibu japán nemes hölgy; egyesek szerint ez a világ első regénye (bár e címet sokan a világirodalom más-más, jóval korábbi alkotásainak „igénylik”). Kavabata Jaszunari irodalmi Nobel-díjának átvételekor a japán irodalom csúcsteljesítményének nevezte. Magyarul 1963-ban jelent meg először.
Az ősi japán teaházak címeres függönyei mögé csak kevesen nyernek bebocsátást,s ennek következtében számos félreértés keletkezett az itt tevékenykedő, művészi tehetséggel megáldott, nagyszerű szórakoztató hölgyeknek – népszerű nevükön a gésáknak – a szerepkörét illetően.
Az ismert újságíró-író házaspár az 1964. évi tokiói olimpia idején turistaként járt Japánban. Az úton és az ott töltött néhány hét során szerzett benyomásaik, tapasztalataik alapján írták könyvüket, amely az útinapló és riportázs keveréke. Tokión kívül jártak néhány nagyvárosban – Osaka, Hirosima és Kyoto jelzik útjukat – kiránduló és idegenforgalmi nevezetességű helyeken, igyekeztek minél többet meglátni a magyar közönség által – akkoriban jószerivel csak könyvekből – ismert keleti világból. Ami könyvükben eltér a szokványos útirajzoktól, az elsősorban a mindennapi élet megfigyelése. Áruházak, iskolák, mulatók, vendéglők, üzemek, színházak, mozik, japán otthonok látogatása, az emberekkel való közvetlen érintkezés teszi színessé, sokrétűvé a képet.
Hagakure – A szamurájok kódexe
A Hagakure (jelentése: „Levelek alatt”) a Szamuráj Útjára, a Busidóra vonatkozó rövid tanítások, történetek és feljegyzések gyűjteménye a XVIII. sz. elejéről, amelyet a később zen szerzetessé vált szamuráj, Jamamoto Cune-tomo diktált le lelkes tanítványának. Az eredeti szöveget kézzel másolták, és adták körbe a Nyugat-Japánban élő Nabesima-klán fiatal csatlósai körében. Ž A második világháború után egyetlen könyvet sem ítéltek el olyan hevesen, mint a Hagakurét. A műnek jelentős szerepe volt abban, hogy felbátorítsa a japán fiatalságot, akik a háború utolsó, elkeseredett szakaszában ezzel a klasszikussá vált idézettel vállalták az önkéntes halált: „Rájöttem, hogy a Busidó a halálban gyökerezik.” A beható tanulmányozás azonban megmutatja, hogy a Hagakure nem más, mint Cunetomo szenvedélyes gyűjtésének eredménye, amelyet békeidőben állított össze a Szamuráj Útjáról. Ez pedig az „úgy halj meg, mint egy igazi szamuráj” alapgondolatán, azaz a bátor, igazságos és erényes harcos ideálján nyugszik. Ž A japán történelem és hagyomány alapos megértéséhez elengedhetetlen ennek a forrásnak az ismerete, mely a teljes szövegből közel négyszáz történetet tartalmaz -azokat, amelyek a leghívebben tükrözik a Hagakure szemléletét, filozófiáját.
Papírhajtogatás kicsiknek és nagyoknak
Könyvünk témája az origami, a papírhajtogatás művészetet, amelybe számos különböző figura segítségével a szerző könnyedén vezeti be az olvasót. Az egy-egy figura elkészítéséhez szükséges összes munkafázist lépésről lépésre egyszerű és áttekinthető képek szemléltetik. Ha valaki kapcsolatba került az origami világával és belekóstolt a papírhajtogatás élvezetébe, már nemigen tud ellenállni a csábításnak, hogy egy-egy papírdarabból új meg új formákat és figurákat próbáljon alkotni. A fantáziának és a mulatságnak nincsenek határai, akár egyedül, akár barátokkal, akár családunk körében űzzük ezt a művészetet.
Zülal Aytüre-Scheele az origami művészetét Japánban sajátította el híres mesterektől. Ezt követően televízióadásokban az európai publikum körében is népszerűsítette ezt a papírhajtogatási technikát.
A briliáns művészi pályára predesztinált, Hokuszai néven ismertté vált festő, Edo egyik szegény külvárosában látta meg a napvilágot, 1760 őszén. E kiadványból életét és művészetét ismerhetjük meg.
A Károli Gáspár Református Egyetem Japanológiai Tanszékének oktatói által összeállított kötet nemcsak a japán szakos egyetemi hallgatókat kívánja bevezetni a japanisztika tudományának alapjaiba, hanem a japán nyelvet tanulókat és a japán kultúra iránt érdeklődőket is. Milyen a japán család? Milyen volt a szamurájok világa? Mit tanultak a császári udvarban? Milyen a japán információs társadalom? Ki tanul ma japánul? Mi az a kabuki és mi a nó? Milyenek a japán beszédhangok? Hogyan fordítsunk le egy japán levelet magyarra? Ezekre a kérdésekre is keressük a választ egyrészt a hagyományos területek – történelem, irodalom-, művelődés-, művészet- és vallástörténet, nyelvtudomány -, másrészt az újabb, a mai ismereti igényeknek is megfelelő területek – fordítástudomány, kommunikáció, társadalomismerete – felől megközelítve, közérthető stílusban. A kép természetesen közel sem lehet teljes, a kötetnek – reményeink szerint – lesz még folytatása.
Ja – annyi mint nyolc, ku – kilenc, za – három, jakuza tehát összesen húsz. Húsz a vesztő szám a hanafudában, a jakuzák hagyományos kártyajátékában, mely a mi huszonegyezésünkre emlékeztet. A jakuzák ősapját Banzuin Chobeinek hívták. Négyszáz esztendővel a mai Tokió helyén álló Edo halászfaluban élt, és rablóbandájával a helybeli gazdag polgárokat védelmezte más rablóktól, természetesen busás összeg fejében. A jakuzaromantika azóta is él, holott mára már a jakuzák klánjai Japán gazdasági életét behálózó, példátlan hatalmú és létszámú szervezetté fejlődtek. A gengszterek, a maffiához hasonlóan, szigorú hierarchiában élő nagycsaládokba szerveződnek, élükön az ojabunnal, az „apával”. Az ő „fiai” a kobunok, akik törhetetlen hűségük jeléül bal kezük levágott kisujjával ajándékozzák meg főnöküket. Kőkemény üzleti érdekek körül forog a klánok kegyetlen küzdelme ebben a könyvben, sok vérrel és sok izgalommal.
A Jakuzák holdja egyszerre sokkoló és megindító vallomás a japán jakuzák szigorúan zárt világáról és egy nőről, aki képes volt kitörni belőle. Shoko Tendo egy dúsgazdag jakuzafőnök harmadik gyermekeként látta meg a napvilágot. Fiatalkorát sokáig a luxus, a fényűzés határozta meg. Ugyanakkor az iskolában szembe kellett néznie a tanárok, iskolatársak előítéleteivel, piszkálódásaival, otthon pedig az apja részeg dührohamai tartották rettegésben. A család végül eladósodott, Tendo pedig rossz társaságba került. Tizenöt éves korában már bandatag volt, tizennyolc évesen rászokott a kábítószerre, a húszas éveit pedig az erőszakos, kegyetlen férfiakkal folytatott viszonyok sora árnyékolta be. Szülei halálát és saját öngyilkossági kísérletét követően úgy döntött, változtat az életén. Döntését egy tetoválás jelképezi: a szinte egész testét beborító műalkotás elkészülése közben tudott erőt gyűjteni, hogy végre a saját kezébe vegye élete irányítását. A kiközösített, megalázott nő saját sorsa ellen vívott sikeres harca sokak számára példamutató lehet.
Nem találtam leírást róla a neten, régi útikönyv.
„A rothadó liliomok a hínárnál büdösebbek, s így mintha India is, Japán is spirituálisan betegebb lenne, az élő hittől távolabb járna, mint a Nyugat. A két ország az ázsiai választék két végpontján helyezkedik el, középút ott az irdatlan Kína.” – írja a kötet Epilógusában a szerző. A japán-utazás az ikebana szellemiségétől a zen-filozófia lelkületével, gondolkodásmódjával való megismerkedésre szolgál Koestlernek, és érthető, hogy a nagy tudású, a nyugati (zsidó, keresztény, hellén, racionálisan európai) bölcselet emlőjén felnőtt szellem kedve mindinkább elmegy a távol-keleti obskurantizmustól. A kötet egyik utolsó fejezetének címe – melyben a tolerancia veszedelmeiről is értekezik – A zen bűzéről szól. Koestler könyvei (és ebben van sok aktuális intenció is) a történelem, a szellemtörténet furcsa tévútjaira is figyelmeztetnek.
Japán a XXI. század első évtizedében
(se kép, se leírás)
Japán sokat tanult – nagyrészt koreai közvetítéssel – Kínától, majd később Európától és az Amerikai Egyesült Államoktól is, de kamatostul visszafizette a tandíjat. Japán több területen gazdagította az egyetemes emberi kultúrát, és a világ építőművészete is sokat tanulhatott tőle. Korunk Japán építészeinek nevéhez fűződik az ősi, hagyományos és a mai, korszerű tér- és formaalakítás összhangjának művészi fogalmazása. Mindezt tudjuk. De a szigetország – vagy inkább szigetvilág – történelmi építészete számunkra még ma is kissé egzotikus. Idegenszerűségével egyszerre vonz is, taszít is.
A kézirat szerzője több éve járja külföldet, huzamosabb időt töltve különböző országokban, ahol igyekszik mindennapi munkája révén beilleszkedni az ottani életbe, tapasztalatokat gyűjt, szakmát tanul. Több éves japáni tartózkodása nyomán született meg könyve, amelyet most kiadunk. A könyv értéke mindenek előtt hitelessége és életközelsége, azok az apró, finom megfigyelések, melyekkel valósággal térképszerűen eligazít a japán életforma furcsaságai között.
Japán kardvívás – a szamurájok titkai
A japán történelmet minden korban kiváló karvívók fémjelezték. Ezeket a híres és legendás mestereket istenként tisztelték, ám sok olyan kevésbé ismert szamuráj is élt, akik magukban hordozták a Busidó szellemét. Fáradhatatlanul gyakorolták a japán harci tradíciókat, és számos harcművészeti ág mestereivé váltak.
Japán egyik leggazdagabb hagyatékát, a kardvívás ma is élő művészetét ezeknek a szamurájoknak köszönhetjük, akik generációkon keresztül hagyományozták az utókorra a mindennapi és titkos technikák sokaságát, melyek egyaránt használják a hosszú kardot, a rövid kardot és a nindzsa kardot. Ebben a könyvében Dr. Hatsumi Masaaki, a világ legismertebb nindzsa nagymestere – jelenleg a Togakureryuu ninjutsu 34. nagymestere -, a japán kardvívás rejtelmes világába vezeti az olvasót, és megosztja gondolatait e harcművészet rejtett lényegéről.
Hatsumi szenszei többek között bepillantást nyújt a páncélos harc, a kard elvételi technikák és a több támadós küzdelem világába is.
„A kengó olyan személy volt, akinek kardvívó tehetségét elismerte a nép – nem léteztek tárgyilagos ismertetőjegyek arra, hogy valaki méltó legyen a kengó elnevezés elnyerésére. Ehhez a megszólításhoz az kellett, hogy egy nevezetes kardforgató legyőzésével szerezzenek maguknak hírnevet. Az elismerés elnyerésének különböző módjai léteztek, de valójában az összes kengó valamikor az országot járta, hogy párbajok során tökéletesítse vívótehetségét. Azok, akik utazásaik során tökéletes magabiztosságra tettek szert a harci tudás terén, megalapították saját iskolájukat. A kengók számos tanítványukkal együtt dó-dzsókat hoztak létre, hogy ott oktathassák az újonnan alapított iskola tudását. Felesleges mondanunk, hogy minden új iskola megalapítója maga választotta ki utódját. Az Edo-korszak végére (1867) több mint hétszáz ilyen harcművészeti iskola létezett. Ebből arra következtethetünk, hogy a Tokugava-sógunátus alatt rengeteg kardforgató mester élt Japánban. Közülük választottam ki most néhányat – Cukahara Bo-kuden, a Jagjúk, Jamaoka Tessu stb. – akikről viszonylag jelentős történelmi anyagot találtam, és amennyire csak lehetett, ezek alapján írtam meg életük történetét.”
Japán konyha, az istenek világa
Biztosak vagyunk benne, hogy Önnek nem okoz gondot japán óra- és autómárkákat, elektronikai termékeket felsorolni. Viszont tudja-e mi a sushi, hogyan készül a tempura és a suki yaki? Nos, ezek a csodálatos dolgok Japánban készülnek. A japán hagyománytisztelet és életfilozófia a mai életben is meghatározó a gasztronómia területén. Így talán nem érdemtelen megismerkedni vele egy kicsit közelebbről. Könyvünkkel elsősorban segíteni szeretnénk az alapfogalmak tisztázásában és csak néhány ételt mutatunk be. Az ételek elkészítése látszólag egyszerű, de a különleges anyagok és a szigorú technológiai előírások miatt a tökéletességet a japán szakemberek is több évtizedes gyakorlással érik el. Mindenképpen javasoljuk, hogy először próbáljanak eredeti japán szakács által készített ételt kóstolni. Szándékunk volt, hogy a Kedves Olvasót segítsük, hogy felkészülten válogathasson az étlapról is, ha felkeres egy igazi japán éttermet. Erre már Budapesten is van lehetőség. Tisztelettel és szeretettel invitáljuk egy rövid körutazásra. Úticél: a japán konyha. (Sarai Midori)
A gasztronómiai szakíróként és tanácsadóként ismert Berecz Edgár újabb kötetet készített elő a nagyközönség számára: a Japán konyhatolmács több mint 500 címszót és 70 fotót fog tartalmazni. A kézikönyv olyanoknak szól, akik Japánba készülnek, esetleg japán vendéglőt áll szándékukban felkeresni.
A legnépszerűbb, a világon legjobban ismert japán ételféleségek a következők: a szusi (algába tekert nyers hal és rizs), a tempura (palacsintaszerű tésztába sütött zöldségek, hal), a yakitori (speciális sült szárnyas), a nori (tengeri fekete alga), a miszosumi (erjesztett szójababkrémből készített leves), a szasimi (nyers halszeletek), a tenger gyümölcsei és különböző tésztafélék. Ezekről mind részletesen olvashatunk majd Berecz új könyvében, de természetesen más japán ételek, „konyhacsodák” is bemutatásra kerülnek. A japán konyha tulajdonképpen az évezredes hagyományokkal bíró kínaitól tanult, lényege az ízletes ételféleségek látványossága, tálalása. A szerző több éven keresztül Japánban dolgozott éttermekben, ott szerzett tapasztalatait 1997 óta kezdte papírra vetni.
Nemcsak szavak és azok magyar fordításai szerepelnek a készülő kötetben, hanem kisebb sztorik, történetek, szokások elmesélése is helyet kapott – van még Kis japán asztali illemtan, valamint a Társalgás konyhaszinten című kis fejezet, amelyből a legfontosabb szavak, rövid mondatok japán ejtését lehet megtanulni.
A japán írás, mint közismert, a kínaiból származik. A Tang-dinasztia idején japán iskolákban nemcsak a kínai irodalmat tanították, hanem kisiskolás gyerekeknek kínaiul kellett olvasni tanulniuk és a császári udvarnál a kínai nyelv és irodalom ismerete kötelező volt. Az erős kínai hatás ellenére a Heian-korban Japán irodalma önálló utat választott. Ekkor terjedt el az egyik domináns versforma, a tanka használata. Japánban a költészetet évszázadokon át államügynek tekintették. Időről időre a császárok antológiákat állíttattak össze, hogy a szép verseket megőrizzék.
Ennek köszönhető, hogy Japán az egyetlen ország, ahol a múlt költőinek művei, ha nem is hiánytalanul, de nagyrészt fennmaradtak. A tanka mellett a japán költészetben, melynek múltjában a versforma mindig jelentős szerepet játszott, a századok folyamán új versalakok tűntek fel, mint pl. a renga, de egyiknek sem volt akkora szerepe a japán irodalomban, mint a haikunak.
A jó haiku a valóság parányi részletének megragadásával felidézi, vagy legalább megsejteti az egészet: a virág mögött a tájat és az évszakot, a béka ugrása mögött az élet groteszkségét, a ködbe vesző ösvény mögött a halált. A japán költők, a közhittel ellentétben, hosszabb, sőt hosszú verseket is írtak, de a haiku lett költészetük központi, legkifejezőbb műfaja. Remélem, az előző két kötet után ez a válogatás is hasonló sikert ér el, ahogyan majd a sorozat többi darabja is. – Faludy György
Az első magyar Japán-lexikon a japán kultúra, társadalom és mindennapi élet megannyi területének legfontosabb fogalmait, jelenségeit, tárgyait igyekszik lehetőség szerint lényegre törően bemutatni a magyar közönségnek. Annak a közönségnek, amely olvasott már japán regényeket, haikukat, látott vagy akár vásárolt fametszeteket, nabesimai vagy szacumai kerámiákat, látott japán filmeket – de úgy érezte, bizonyos motívumok vagy jelképi jellegű mozzanatok homályban maradtak előtte (pl. milyen évszakot ábrázol a vers, ha vadkacsa szerepel benne, mi a jelentősége annak, hogy milyen színű a kimonó, s elöl vagy hátul van-e megkötve az öve stb.), vagy éppenséggel még többet szeretne megtudni ezekről az európai szokásoktól és kultúrkörtől oly távol eső dolgokról, jelenségekről. Vagyis tehát akiket bármiféle formában érdekel Japán – különösképpen pedig a japán szakos diákok, a térségben érdekelt újságírók, politikusok, kutatók, üzletemberek, a Japánba utazó turisták – ismertetést, eligazítást találnak ebben a könyvben: – a japán irodalom minden jeles alakjáról, a kiemelkedő szerzők legfontosabbnak tekintett műveiről, a műfajokról, az irodalmi díjakról, az újságokról, folyóiratokról és könyvkiadókról – a történelmi korszakokról, figurákról (kiemelkedő császárokról, sógunokról, szamurájokról, államférfiakról) és eseményekről – a földrajzi egységekről, régiókról, szigetekről, városokról, a természeti jelenségekről a cunamától a tájfunokig és földrengésekig – az egyes képzőművészeti ágakról és legtehetségesebb művelőikről az ősi tekercsképektől az „építészet textuális geológiájáig” – a zenei műfajokról, a hangszerekről, a legelismertebb zeneszerzőkről és előadóművészekről – a vallási fogalmakról, ünnepekről, tárgyakról, eszközökről, a különböző szektákról, a legszebb síntó és buddhista szentélyekről, templomokról és kegyhelyekről – a politikai élet jelenségeiről, a meghatározó pártokról és politikusokról, a nagy port felvert botrányokról – a szociológiai fogalmakról és jelenségekről, a népi szokásokról és ünnepekről, a hiedelmekről, a babonákról, a társadalmi szokásokról, elvárásokról és kötelmekről – az üzleti élet számos aspektusáról és szokásáról a „gazdasági csodák” számbavételétől a 90-es évek elején kipukkadt „buborékgazdaságig”, az amakudaritól a zai-techig, nagybankokról, nagyvállalatokról és vállalatcsoportokról, vállalati és pénzügyi botrányokról – továbbá a média, a sport, a folklór, a szakácsművészet stb. sok-sok egyedi és egyedülálló érdekességéről.
A szerző húsz műalkotás kiválasztásával és részletes elemzésével hozza közelebb a japán művészek látásmódját. Elsősorban az 1603-tól 1868-ig tartó ún. Edo-korra fókuszálva, olyan nagy egyéniségek alkotásai ismerhetjük meg, mint Hirosige és Utamaro.
A Külkereskedelmi Főiskola belsős tankönyve.
Japán a második világháborúban. A festői kis faluban, Macumotóban élő két fiatal lány, Szajuri és Reiko elindul a háború sújtotta Tokióba, hogy megtalálják egyikük vőlegényét. Otthoni környezetükből kiszakadva munkát vállalnak egy kórházban, ahol szembesülnek a háború valódi arcával: Szajuri öccsét csapatszállító hajójával együtt elsüllyeszti egy amerikai tengeralattjáró, míg barátnője vőlegényét összeroncsolt testtel, haldokolva látja viszont a kórházban. Amikor barátnőjét is megöli egy amerikai bomba, Szajuri bosszút esküszik: férfinak álcázva magát kamikáze pilótának áll.
A végső bevetésen azonban kudarcot vall s ellentétben kiképző tisztjével – aki egyben a szerelme is – túléli az akciót, sőt arra is fény derül, hogy tudatosan megtévesztette a császári hadsereget. A duplán szégyenteljes esemény eltusolása érdekében a katonai bürokrácia úgy határoz, hogy el kell tűnnie még a nyilvántartásokból is. Új nevet kap, száműzik vidékre… itt talál rá napjaink egy szemfüles újságírónője, akinek ha nehezen is, de lassanként megnyílik a „japán rózsa”.
Kimura Rei regényében izgalmas csatáknak lehetünk tanúi, ám ezek az összeütközések egyben a japán társadalmi hagyományoknak és egy modern világnak az emberekben zajló konfliktusai, melyeket – úgy tűnik – az amerikai bombázók sem tudtak szétzúzni. A történet szerkezete is erre utal: ide-oda ugrál a múlt és a jelen között, miközben felsejlik előttünk egy mai ésszel felfoghatatlan kasztrendszer, ahol a nők a legteljesebb alárendeltségben éltek. Szajuri története amolyan japán „haza és szerelem” eposz, melyben a legősibb túlélési ösztönök, egyfajta szellemi emelkedettség és egy fájdalmas, lemondásokkal terhelt gyönyörű szerelem képét rajzolja elénk a szerző.
Japán shogunok titokzatos élete
A középkori Japán a titok, a mítoszok és az egzotikumok hajdan volt világa. A felkelő Nap országának történelmi és kulturális hagyatéka oly erőteljes szimbólumok sokaságát sorakoztatja fel, melyek a nyugati világ lakói számára is jól ismertek.
A lenyűgöző szépségű, egyszersmind minden más pengénél veszedelmesebb japán kard nem csupán fegyver, de jóval több annál, a tökéletes mestermunka és a tántoríthatatlan harcos jelképe, felismerhetetlen és misztikus instrumentum. A nagyhatalmú sógunok, a hűség és a feltétel nélküli áldozatvállalás példaképeiként ismert szamurájok, a fölényes harci járatosságukat életre-halálra szóló párbajok sokaságában bizonyító kardforgatók, a fondorlatos ninják, a hadakozó földesurak mára nemkülönben ikonszerű figurákká nemesedtek, filmek és regények kedvelt alakjaivá váltak.
A könyv pusztán terjedelmi okokból sem mutathatja be a sógunátus teljes korszakát, tabló csupán, mely a legérdekesebb személyek és események, szimbólumok és történetek közt tallózik, ha úgy tetszik, hiányos mozaik, mely a teljes kép legérdekesebb és legszínesebb kockáit tartalmazza. A sógunokról és a sógunátus koráról, hadurakról, kardszentekről, szamurájokról és árnyharcosokról szóló történetek egytől-egyig lebilincselő históriák, melyek eltűnőben lévő értékeket és hagyományokat vonultatnak fel.
Házasságtörés, végzetes szenvedély… Egy különleges erejű regény az “Érzékek birodalmából” – Japánból. Hogyan éget fel minden hidat maga mögött, hogyan adja át testét és lelkét a mindent elsöprő szerelemnek két olyan ember, aki évtizedekig élte az átlagemberek átlagéletét? A Japán szeretők bepillantást enged egy távoli, különleges ország életébe, filozófiájába. Kendőzetlenül beszél a testi szerelem és a gyönyör ősi titkairól, praktikáiról, szabályairól, egy nagyon is mai pár szenvedélyes viszonyán keresztül. Mintha egy különleges, egzotikus film jelenetei peregnének szemünk előtt: modern irodaházak képei keverednek a cseresznyevirágzást, hófödte japán hegycsúcsokat csodáló alakok képeivel, s közben két egymásnak teremtett ember keresi és találja meg a szerelmet akkor, amikor már egyik sem remélte. A Madison megye hídjaihoz hasonlítható regény közel négymilliö eladott példánnyal az elmúlt évek legnagyobb sikere volt Japánban. Vatanabe művének különleges erotikája, stílusa, filozófiája lesz akit felháborít, lesz akit értetlenséggel tölt el, de mint a legtöbb országban, úgy nálunk is, leginkább talán elvarázsolja olvasóit.
Kína, Japán, India és Indonézia, különböző módon, óriási jelentőségűek szomszédjaiknak és az egész világnak. A kommunista forradalom haladása Kína szerfelett nagy mezőgazdasági társadalmában, Japán ipari forradalmának sikertörténete, India erőfeszítései, hogy gazdasági fejlődésének menetét összehangolja a demokratikus intézmények megőrzésével, a politikai szilárdság és a népesedési nyomás a modern Indonéziában mind általános és döntő jelentőségűek. Ezért meglepő, hogy oly hosszú időnek kellett eltelnie, mielőtt ezen országok tanulmányozása az ausztráliai iskolák és egyetemek tananyagában helyet kapott. A kiadásra készülő kötetek sora arra szolgál, hogy segítse a fenti államok tanulmányozását olyan feldolgozásban, amely a nagyközönség olvasórétegét is érdekli. A sorozatot képező négy önálló tanulmány szerzői szabadon döntöttek arról, hogy anyagukat úgy kezeljék, ahogyan maguk jónak látják. Mindamellett azonos vezérelvet fogadtak el, és az a következő: Bármely ázsiai ország tanulmányozása nem szorítkozhat csupán azon ország közelmúlti történelmének és jelen állapotának vizsgálatára. Elismerik a hagyománynak a jelenben való továbbélését és azt, hogy a mai viselkedés az ősi társadalmak hosszú időn át kialakult viselkedésmintáit tükrözheti. A szerzők azon nézetben is osztoznak, miszerint a hagyományos társadalmak tanulmányozása önmagáért is érdemes, egészen függetlenül a tanulmányozásnak a jelenkori társadalmi értékelést illető fontosságától. Ezért a négy kötet mindegyikének érdeke, hogy az érintett országok “modern” történelmét külön-külön az illető ország hosszú történelmének összefüggésébe helyezze, akár a korai ázsiai kereskedelem valamint tengeri hatalmi versengés a szárazföldi királyságokkal alkotják a hátteret az indonéziai szigetvilágban, akár a Gupta-korszak művészeti diadalai Indiában, akár a konfuciusi eszme természete és szerepe Kínában, akár a közigazgatási hivatali szervezet teljesítménye Japánban. Ha már a történelem célja a hasznosság kell, hogy legyen, részemről azon reménynek adok kifejezést, hogy így az olvasók jobban megkülönböztetik és megértik a modern ázsiai országok sajátos vonásait.
Japán. Ennél távolabbi és tőlünk jobban különböző országot aligha találunk még egyet a földön. Hogy akkor miért érdekeljenek bennünket a japán hétköznapok? Pontosan ezért. El sem hinnénk, hogy még a fürdés is mennyire más, mint itthon, és ez csak egy példa a valós életből. Gondoltak már rá, hogy sintópap is lehet valaki diákmunka keretében? Persze csak átmenetileg, ahogy a szerző is csak egy évet töltött az országban, ám ez elég volt ahhoz, hogy létrejöjjön ez a könyv, amelynek minden sora megtörtént. A furcsaságokon túllépve nemcsak a japán ünnepeket és hagyományokat ismerhetjük még meg, hanem egy különös, de mindenképp szerethető képet kapunk a japán emberekről. A végén még az is kiderülhet, hogy több bennünk a közös, mint azt gondolnánk. Ezért pedig már érdemes elolvasni ezt a könyvet.
Japánkertek akár egy hétvége alatt
A japánkertnek különös vonzereje van. Csendes visszafogottságával tűnik ki más kertek közül, és békével árasztja el lelkünket. A legelső kertek építői arra tettek kísérletet, hogy a természetet kimunkált formában jelenítsék meg. A tájkert bizonyos részeit megszentelték, így ezeken a területeken az emberek közvetlen kapcsolatba kerülhettek magukkal az Égiekkel. A gyönyörű kiállítású könyv számos gyakorlati tanácsot, színes fotót és illusztrációt tartalmaz, így szemünk és képzelőerőnk segítségével könnyen és örömmel sajátíthatjuk el a tervezés és a kivitelezés alapvető ismereteit. A bemutatott kertek tanulmányozása után új szemmel tekintünk saját kertünkre, a minket körülvevő tájra. A kertépítés több mint térrendezés, egyéniségünk kifejezésének egyik kreatív eszköze.
Japán-magyar kisszótár
A Külkereskedelmi Főiskola tankönyve.
Japán-magyar közmondások 5 nyelven
Vajon honnan ered ez a rejtélyes kapcsolat a japán és magyar közmondások között? – teszi fel a kérdést a szerző, aki közel negyven évet töltött Japánban, elsajátította a japán nyelvet és megismerte az ország szokásait. S bár a két nép nagyon eltérő kultúrában él, közmondásaik népi gyökerei meglepő hasonlóságot mutatnak.
A közmondások a japán és magyar nyelv mellett angolul, németül és franciául is olvashatók.
Badár Sándor és Horváth János – ma két ünnepelt filmcsillag – valamikor réges-régen, 1987-ben egy különös ötlettől vezérelten elindultak Szentesről Moszkva érintésével Tokióba… Vállalkozásuk érthetetlen módon sikerült! A földgolyó azóta akkorát változott, hogy kalandjaik ma már időutazásnak is beillenek. Hogy jutott ilyesmi egyáltalán az eszükbe és hogyan csinálták? Útikalandkönyvükben még sok egyéb érdekességbe is beavatják az olvasót: milyen a zötyögő vonaton, a sztyeppéken át, szamovárból ezüstpohárba forró teát tölteni; hogyan hat a Daedalon tájfunban és milyen két szentesi fiatal élete a japán karatemester „fogságában”; miből van a Fudzsi és hogy (nem) érdemes megmászni; s vajon mit kap az az utazó, aki tévedésből a csodavasútra száll? Könyvük hangoskönyvnek is beillik, elsősorban az olvasás során feltörő hangos kacagás okán… Másrészt azért, mert a sok-sok eleven történetben elmerülve szinte halljuk Badár és Horváth félreismerhetetlen orgánumát.
A Kanji és Kana legfőbb célja, hogy bevezesse használóját a modern japán írásrendszerbe. Elsősorban tankönyvnek szántuk azok számára, akik a lehető legrövidebb idő alatt kívánják megszerezni az írott nyelv aktív vagy passzív ismeretét. Egyszersmind a japán nyelv egyszerűsített kéziszótáraként is szolgál azonban, hiszen mutatói és táblázatai lehetővé teszik a tárgyalt, mintegy 2000 írásjegy gyors kikeresését.
Japán szerelmes verseket bemutató kis kötet. A japán versek döntő többsége egész világot sejtet, örök rejtelmességet, szépséget, a legtökéletesebb harmóniát; amelyben benne rejtezik élet és halál. A dal szándéka nem más, mint a múló pillanat márványba vésése…
Eredeti, könnyen használható, kényelmes nyelvkönyv utazásaihoz. Az ASSIMIL zsebkönyvvel biztonságban érezheti magát, hiszen mindig kéznél vannak a -legfontosabb szavak -hétköznapi társalgás kifejezései -helyi szokások-szólások. A köznyelv egyedülállóan gazdag szókincsével mind a nehéz, mind pedig a várva várt pillanatokban sem jöhet zavarba. Már az első oldalakon élvezetes beavatás a nyelvi szerkezetek rejtelmeibe! Az utazáson kívül itthon is kitűnő segítség az eltévedt turisták felkarolásához. Sőt, a nyelvvel való behatóbb ismerkedéshez is kedvet kaphat… NINCS REMÉNYTELEN ESET!
Magyar-japán kétnyelvű újság sok-sok példánya.
A világhírű USBORNE Kiadó színes, szórakoztató képekkel illusztrált szótárai azzal a céllal készültek, hogy megkönnyítsék és kellemes időtöltéssé tegyék a nyelvtanulást. Mindegyikben több mint kétezer, gyakran használt szó és kifejezés található, melyeket egy-egy téma köré csoportosítottuk (A család, A test, Ház és Lakás, Öltözködés, Élelmiszerek, Bevásárlás, Autóval, Nyaralás, Sport stb.), s a mulatságos képek, jelenetek szinte sugallják a szavak értelmét. A könyv végén rövid nyelvtani összefoglaló található, ragozási táblázatokkal. Ezt követi a magyar-japán szójegyzék, melyben a képeknél előforduló szavak, kifejezések szerepelnek.
Két év Kelet-Ázsiában 2. – Japán
Kiharu, a gésa elmeséli életét a művészet és a prostitúció között, harcát az előitéletekkel szemben. Reggelente a fiatal Kiharu gésa iskolába megy, esténként fényes partikat látogat meg selyemkimonóban és ünnepélyes Shimada-frizurával. Évekig tanulja a gésák mesterségét, a táncművészet ősrégi tradícióját, a teaceremóniát, az illem elsajátítását, a társalgás művészetét. Ám a vágyak ennél többre sarkallják. Csakhamar páratlan és híres gésa válik belőle, megismerkedik számos világhírességgel, köztük: Charlie Chaplinnel, Jean Cocteau-val, William Randolf Hearts- sel is. A könyv választ ad arra, hogy mind Japánban, mind a világ más országaiban miért tekintik prostituáltaknak a gésákat, akikkel a kapcsolat szégyennek számit.
“A fiam még manapság is ezt mondja: Ha megtudják, hogy az anyám gésa, az árt a jövőmnek.
A könyvet az előitéletek leküzdésére irtam meg a velem egykorú gésáknak, a nálam fiatalabbaknak és a világnak akartam elmondani, hogy KIK is valójában a GÉSÁK.”
Kiharu gazdag életéről filmet is készitettek Japánban, ami dijat kapott és az ebből készült darabot nagy sikerrel játszották a szinházakban is.
A könyvet a világon több millió példányban adták el.
Kirino többszörös díjnyertes regénye egy csendes tokiói kertvárosban elkövetett gyilkossággal kezdődik. Jamamoto, a kisgyermekes anya, aki éjszakai műszakban dolgozik egy gyárban, megfojtja erőszakoskodó férjét, majd kolléganőitől kér segítséget, hogy megszabaduljon a holttesttől, és eltüntesse a gyilkosság nyomait. Az intelligens és hidegvérű Maszako veszi a kezébe az irányítást, de hamar rájön, hogy ez a gyilkosság csupán a kezdete egy félelmetes útnak, amely a japán társadalom legsötétebb bugyraiba vezet… Kirino regénye egyszerre irodalmi remekmű, mely megindítóan idézi fel a japán társadalomban alávetett szerepre kárhoztatott nőket és a velük szemben támasztott elvárásokat, ugyanakkor oly sötét, oly kegyetlen és oly nyomasztó, hogy szédelegve tesszük le a könyvet. Nincs az a véres amerikai nagyvárosi erőszaktörténet, amely fölvehetné a versenyt a Kín iszonyatával. “Felejtsük el a virágrendezést meg a gésákat… A Kín izgalmas bepillantást nyújt a japán alvilág könyörtelen mindennapjaiba, miközben szétzúzza a japán nőkről alkotott sztereotípiákat.” Kirino Nacuo 1951-ben született, saját hazájában gyorsan hírnevet szerzett, mint zseniális krimiíró, akinek munkái messze túlmutatnak a szokványos bűnügyi regényeken. Ezt a tényt támasztja alá, hogy nemcsak a Japán Bűnügyiregény-írók Nagydíját nyerte el – 1998-ban a Kínnal -, hanem a rákövetkező évben az ország egyik legrangosabb irodalmi kitüntetését, a Naoki-díjat is a Hamvas arc című regényével.
Kosztolányi Dezső már igen ifjan, a kor szecessziós ízlésváltozatának is hódolva, a távol-keleti divatáramlatokra is figyelemmel, fordított kínai és japán költeményeket (természetesen nyersfordítások felhasználásával). Többször is kiadott fordításai – amelyek szerepelnek az Idegen költők című antológiában, valamint önállóan is megjelentek Japán és kínai költők cím alatt – ezúttal az 1943-as kiadás reprintjeként látnak napvilágot. A többnyire klasszikus költők Kosztolányi-féle átültetéseinek az ad sajátos bájt és zamatot, hogy azok igen-igen hűtlen fordítások, ám annál valódibb Kosztolányi-versek.
A Kodzsiki a legősibb japán hitregéket, történelmet és verses költészetet öleli fel. Kr. után 620-ban keletkezett első írásos változata elpusztult, de 712-ben újból leírták. Ez a japánság eredetére és életére vonatkozó legkorábbi mű.
Dr. Kazár Lajos munkája kétségtelenül a japán-magyar kölcsönös megismerést és közeledést szolhálja és nemében egyedülálló.
A Krizantém és kard a kulturális antropológia egyik nagy klasszikusa, mégsem egy száraz tudományos munka. Szórakoztató, olvasmányos formában vezet be Japán politikai, vallási és gazdasági életébe a feudalizmus korától kezdve a modern iparosodáson át egészen a második világháborúig. Bepillantást nyújt a japán emberek mindennapjaiba, az etikett, a szexualitás, a házasság és a gyermeknevelés pillanataiba éppúgy, mint a gésák és az örömlányok világába. Az elmúlt 50 évben Japán ugyan rengeteget változott, de Benedict számos állítása, mely a japán emberek érzelmi világára és a magatartásuk hátterében álló motivációkra igyekezett rávilágítani, mind a mai napig helytálló.
Ez a nagyszerű könyv azonban nem talált kedvező fogadtatásra Japánban. A tudományos világ nehezen tudta elfogadni, hogy egy amerikai nő, aki nem hogy a nyelvet nem beszéli, de soha még csak a lábát sem tette be az országba, bármi érdemlegeset tudjon mondani Japánról. Több mint fél évszázadot kellett várni az első olyan könyv megjelenésére, amely érdemeinek megfelelően méltatja Benedict munkásságát. Ez a könyv A Krizantém és kard újrafelfedezése, Mori Szadahiko műve. A két könyvnek egy kötetben való megjelentetésének célja, hogy segítsen helyesen értelmezni Benedict írását, és ezen keresztül a japán kultúrát.
A japánok nemcsak másként gondolkoznak, hanem mindent fordítva is csinálnak.
Igen, azaz majdnem mindent. Baloldali a közlekedés, a közlekedési lámpák színei vízszintesen vannak elhelyezve. Fordítva olvassák a könyveket, „hátulról előre”. Fentről lefelé és jobbról balra írnak, bár a háború óta ez keveredik a mi írásformánkkal is, egy-egy újságban teljes összevisszaságban. A kisujjukon kezdik a kiszámolást, a nagyujj az utolsó. Tetszés szerinti sorrendben eszik a fogásokat, a leves gyakran az utolsó. Mindenre „igen”-nel válaszolnak, pl. a „nem vagy fáradt?” kérdésre a válasz: „igen, nem vagyok fáradt.” A ceruzát nem végighúzzák a papíron, hanem végigtolják (mintha ecset lenne). Előbb veszik le a cipőt, mint a kabátot. Ha valamire emlékeznek, nem az eszükbe jut, hanem a szívükbe. Nem(csak) a násznép visz ajándékot az esküvőre, hanem az ifjú pár ajándékozza meg a vendégeket. Az kér a leginkább bocsánatot, akinek a legtöbb zavart okozták. Télen sokan járnak mezítláb, nyáron viszont minden nő harisnyát visel. Ha valaki magára mutat, nem a mellére bök, hanem az orrára. Az idegenre szívélyesebben mosolyognak, mint az ismerősre (figyelem, ezt minden külföldi a barátság jeleként értékeli. Rengeteg férfi járt már pórul, félreértve egy-egy csinos japán nő kedvességét…) Fordítva fürdenek, a kádon kívül, és tisztán mennek a kádba. Ha egy étterem előtt le van engedve a függöny, akkor vannak nyitva, záráskor viszont felhúzzák. Végül, ami nekem a legjobban tetszik: nem a tűbe fűzik a cérnát, hanem a cérnára húzzák a tűt!
Ezúttal Japánba látogatunk. Kalauzunk a 13 éves Júko és újságíró mamája. Mindketten Júko születésnapi ajándékkönyve „írójának”, Anna Franknak, a koncentrációs táborban elpusztult 13 éves kislánynak címzik naplófeljegyzéseiket. Beszámolóikból képet kapunk a mai japán családról és iskoláról, az iskoláig legyűrűző koreai-japán ellentétről, melynek gyökerét keresi – diáknapi előadásra készülve – Júko és – európai útra indulva – mamája.
Egy kóbor kismacska 1905 januárjában ennivalót és meleget keresve beveszi magát egy gyomorbajos tokiói tanárember házába. Mivel érti az emberek nyelvét, kíváncsian hallgat minden szóváltást, sőt még a gondolatokban is tud olvasni. Ahogy felcseperedik, elhatározza, hogy a század eleji japán intelligencia életéről, hóbortos viselkedéséről, bogarasságáról tudósítja – az olvasót.
A lusta és hétalvó Kusami tanár úr házában pedig bőven nyílik alkalom a megfigyelésre. Bejáratos ide Meitei, a semmittevő tréfamester és műítész, Kangecu, az ifjú és kissé zavaros fejű fizikus, Tófu, a még ifjabb és sznob költő, Szuzuki, a szolgalelkű és törtető hivatalnok, Bakiszaki, a „megvilágosodott” s ezért nem is kissé kótyagos Zen-hivő – de Kaneda, a kíméletlen nagyiparos, az új típusú pénzember és megvetésre méltó családja is feltűnik a színen. A névtelen és szószátyár macskának bőven van mit kritizálnia. Jóvoltából megismerkedhetünk a hagyományos japán ház és kert felépítésével csakúgy, mint a század eleji japán kisgyerekekkel és rosszcsont kamaszokkal, a közfürdőben uralkodó borzalmas állapotokkal, a nyugatmajmolással, az öltözködési divatokkal, a túlzásba vitt Zen-imádat komikumával és még sok-sok egyéb érdekes és mulatságos dologgal. Nem utolsó sorban pedig: egy bűbájos, de kiábrándult japán kismacska lelkivilágával.
A japánok „mókás képeknek” hívják őket, és több, mint egymilliárd példányt vásárolnak belőlük évente. A mangákat, ezeket a fekete-fehér képregényeket a kiadók olcsó papíron, magazin formájában jelentetik meg. A japánok mindenhol ezt olvassák: külvárosi vonatokon, várótermekben,közparkokban. Akárcsak a televíziós sorozatok, a mangák is hetente, epizódon- ként jelennek meg, olyan, hosszú életű főhősökkel, akiknek újabb kalandjait izgatottan várják a rajongók. A Manga című könyv célja, hogy a manga kedvelőivel és a műfajjal most ismerkedőkkel is megismertesse e furcsa,különleges világot. A fényképek, eredeti rajzok és eddig kiadatlan interjúk között megismerhetjük az alkotókat, akiket hazájukban bálványként tisztelnek, a nagy sorozatok genezisét (Astroboy,Dragon Ball stb.), a tokiói cosplayereket (a manga-hősöknek öltöző és rendezvényeken pózoló fiatalokat) és a manga-őrültek világát, az éjjel-nappal nyitva tartó magazinkölcsönzőket, vagy a japán üzletembereket, akik, ha lekésik az utolsó vonatot, hajnalig olvasgatással ütik el idejüket. E könyv elkalauzolja az olvasót a Felkelő Nap országának Nyugaton is egyre népszerűbb manga-kultúrájába
Maszako Owada erős egyéniségű, céltudatos nőként és diplomataként került be a japán császári családba. A trónörökös szépséges felesége azonnal felborította a hagyományokhoz hű udvar életét, elhívatott követők és bosszúszomjas ellenségek gyűltek köré, mind a politikai elit, mind a köznép köréből. Hercegnőként is folytatta hazája szolgálatát, ám azzal, hogy elfogadta Naruhito házassági ajánlatát, megpecsételődött a sorsa: a császári udvar elviselhetetlen nyomására kénytelen volt feladni karrierjét, álmait, és – ami még rosszabb – személyes életét is.
A világ legősibb uralkodó családjában Maszakónak fiú utódot kellett volna szülnie, csakhogy a hercegnő évekig meddőnek bizonyult, végül egy leánygyermeket szült. Maszako a megaláztatásokba belebetegedett, és akárcsak Diana hercegnő, ő is kiutat keresett szorult helyzetéből…
A világszerte nagy sikerrel debütáló szerzőpáros bestselleréből kiderül, hogyan vált valóra egy meseszép álom, és hogyan lett lassan rémálommá. Maszak hercegnő tanulságos története végzetesen összefonódik az évezredes hagyományokon alapuló császári udvar, és a világ vezető hatalmai között számon tartott modern Japán sorsával
Hét évszázadon keresztül tartott a szamuráj katonanemesség uralma Japánban. A szamurájok meghatározták, milyen irányba fejlődjön a szigetország. Hogyan tettek szert ekkora hatalomra? Miért vált a borotvaéles kard a jelképükké? Merre vezetett a Harcos Útja? Milyen küldetéssel indult útnak négy, 12 éves szamuráj-fiú? A szerző neves Japán-szakértő, aki ezekre a kérdésekre mind megadja a választ. Nem csupán a harcok és a háborúk történetével ismerkedhetünk meg, de láthatjuk a szamurájok békés hétköznapjait, és betekintést nyerhetünk családjaik életébe is. Feltárulnak előttünk a szamurájokat vezérlő eszmék, és még azt is megtudhatjuk, mi minden él elevenen az ősi harcosok örökségéből a ma Japánban.
A mellbevágó sorozatcím ne tévesszen meg senkit. Idegengyûlöletrõl szó sincs. A szerzõk csokorba gyûjtötték az egyes nációkról mások tudatában kialakult sommás megállapításokat és közhelyeket. Az olvasó – reméljük – bírni fogja az adott ország népét, vicceit, szokásait, s talán elgondolkodik azon is, hogyan vélekednek róla más népek olvasói…
Ahogy az alkohol bekerül a képbe, Japánban rögtön elfogadhatóvá válik az elfogadhatatlan viselkedés. Ha egy japán becsiccsent, akkor végre önmaga lehet. Ilyenkor bocsánatos bûnnek számít, ha lehányja a fõnök cipõjét, vagy ha félreérthetetlen szexuális célzásokat tesz látótávolságon belül mindenkire – feltéve, hogy másnap reggel vidáman, lelkesen és pontosan érkezik meg a munkahelyére.
Mindenki szellemi kalauza: Japán
A tizenhat éve Japánban élő és tanító professzorasszony könnyed, szellemes hangvétellel mutatja be Japánt, annak szép, kevésbé, szép, vagy éppen nehezen elviselhető hagyományait, jelenét, jövőjét, mindazt – a földrajztól, nyelvtől, a közlekedéstől, a kommunikáción át a maffiáig -, amely egy „mindenki szellemi kalauzába” belekívánkozik. A nagy formátumú albumot óriási színes fotók illusztrálják, pontosabban: a szerző egy–egy fotóhoz írja „hozzá” bédeckerét.
Minna no nihongo nyelvtani magyarázatok 1-25, 26-50
Az eredeti tankönyvsorozat angol nyelven magyaráz, ezért kiadták a magyarázatokat magyarul is.
(A fenti linken az eredeti könyv nem érhető el, csak a magyar magyarázatok)
A japán ezoterikus buddhizmust tizenkét főirányzat képviseli, amely irányzatok összesen hetvenkét iskolát alkotnak. Titkos hagyományaik Nyugaton alig ismertek, és a velük foglalkozó szakirodalom sem kimerítő. A japán ezoterikus buddhizmus tan-hagyományaiban és meditatív gyakorlatában két utat követ; az egyik a nyílt tanítás (kengyo), a másik a titkos hagyomány (mikkyo). A mudrak a mikkyo szolgálatában állnak, ugyanis e szimbolikus kéz- és ujjtartások bizonyos ábcét alkotnak, amellyel egymást követő szellemi folyamatok fejezhetőek ki. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy a mudrák jelbeszéde a különböző iskolákban egymástól eltérő, amint különbözőek a mantrák is, amelyek a szimbolikus kéztartásokat kísérik. A mudrák változatosságáról fogalmat alkothatunk ha tudjuk, hogy az egyik ezoterikus főirányzat, a Shingon háromszáz alapformát ismer, amelyek egymással kombinálva igen sok változatot eredményeznek.
Kaliforniában élő kortársunk, Liza Dalby amerikai antropológus nem kevesebbre vállalkozott, mint hogy elszegődött – gésának.
Élményeinek foglalata két dokumentumkönyve, a Cseresznyevirágok hölgye és a Kimonó. Az Arthur Golden Egy gésa emlékiratai című könyvéből készült Spielberg-filmnek is konzultánsa volt, majd nem kisebb fába vágta a fejszéjét, mint hogy a Japánról való bőséges ismeretei alapján regényt írjon.
Méghozzá nem is akárkiről, hanem Muraszaki-sikiburól, a 11. században élt udvarhölgyről, a mai napig is leghíresebb japán irodalmi alkotásnak, a Gendzsi regényének szerzőjéről.
Dalby a Gendzsinek, korabeli dokumentumoknak, valamint Muraszaki-sikibu fennmaradt naplójának és verseinek felhasználásával alkotta meg Muraszaki történetét.
A legendás hírű írónő első személyben meséli el életét, meglepően modern szemlélettel – és tökéletes korhűséggel. Megelevenedik a korabeli Japán, a császári udvar életének intrikáival, politikai és szerelmi cselszövéseivel; költői képek váltakoznak humoros epizódokkal, és bőséges ízelítőt kapunk a kornak a japán-kínai metszetek képvilágára emlékeztető költészetéből.
Muszasi 1-5 (linkek lentebb)
A sorozat tartalma:
– Muszasi 1. – A szamuráj útja
Josikava Eidzsi egyike Japán legtermékenyebb és legnépszerűbb íróinak. A Muszasi olyan történelmi regény, amelynek öt kötetét számtalanszor jelentették meg, generációk nőttek fel rajta, film- és tévésorozatok tömege készült belőle, hiszen Japán élő folklórjának része. Az első kötettel az olvasó egy hosszú utazásra indul a felkelő nap országába, amelyet egykor szamurájok és sógunok uraltak, és ahol a kard osztott igazságot.
– Muszasi 2. – A háború művészete
A Muszasi többek szerint a japán Elfújta a szél. Igazi nagyregény, amely a 16. századi Japánt örökíti meg. Azt a Sógun történetébol is ismert Japánt, amely a több mint 150 évig tartó háborúskodás után egy igazi hősért kiált, aki egyesíti a feldúlt és zsarnok nagyurak által felosztott országot. Itt lép színre Muszasi, a valóságban is létező páratlan kardforgató harcmuvész, író és zen buddhista mester, hogy megkezdje ember- próbáló küzdelmét egy új kor hajnalán…
– Muszasi 3. – A kard útja
Az ötrészes sorozat harmadik kötetében a büszkeség, a bosszú és a szenvedély játssza a főszerepet. Muszasi száz ellenséget szerez, és aki kardjának útjába áll, annak végzetévé válik.
– Muszasi 4. – A busidó-kód
A sorozat negyedik kötetében hősünk tovább követi a megvilágosodás útját, ám nehéz választás elé állítják. A végzet megállíthatatlanul sodorja egy halálos párbaj felé.
– Muszasi 5. – Az élet és a halál útja
Kodzsiró az erő és ügyesség kardjában bízott. Muszasi a szellem kardjában hitt. Kettejük párbaja ezért több két szamuráj összecsapásánál, két csodálatos vívó élet-halál küzdelménél. Két olyan harcos viadala ez, akik tisztelik egymást; éppen ezért vállalják a veszedelmet. Mert két legendát nem bír el a világ. Egyiküknek vesznie kell!
Hidasi Judit japanológus, a Külkereskedelmi Főiskola Keleti Kommunikációs és Továbbképző Intézetének a vezetője, a Magyar-Japán Baráti Társaság elnöke saját tapasztalatai alapján ismeri Japánt. Többször, hosszabb időt töltött a távol-keleti országban; volt ösztöndíjas, tanár, majd professzor, ott élt különböző élethelyzetekben, ismeri az ország múltját, kultúráját, jól beszéli nyelvüket, sok és sokféle emberrel ismerkedett meg. A kép, amit a kötetben az olvasó elé tár, hallatlanul színes és érdekes, mentes minden közismert sablontól, életes és gazdag. A könyv épp ezért szolgál meglepetésekkel, új ismeretekkel anélkül, hogy szenzáció ízű beszámoló lenne, a legnemesebb értelemben vett művelődés- és országtörténet, népismeret a munka. A japán értékrend, a csoporterőbe vetett hit és bizalom, a munkához való viszony, a japán házasság tartópillérei, a japán észjárás, a táplálkozási szokások, a művészi szórakozás különféle formái, a fehér ember gondolkodásvilágának megítélése mind rendre előttünk áll a kötet olvastán. – Mindenkinek ajánlható, aki valóságos képet akar kapni a távol-keleti országokról, és közben tanulva szórakozni szeretne.
Lenyűgöző ősi kultúrák nyomában. Nagyszabású, tudományos alapossággal megírt, gazdagon illusztrált sorozat. A könyvek lapjain az emberiség történelmének ősi civilizációi elevenednek meg.
Nyelvkönyvünk célja a mai japán nyelv, illetve azon belül az ún. “közös nyelv”, a kyōtsūgo megtanítása. Ez a mai japán élet fő kommunikációs eszköze, a sajtó és a szépirodalom nyelve, ez képezi az iskolai oktatás alapját.
A japán nyelv esetében elsősorban az írásrendszer megtanulása okoz a kezdőknek nehézséget, nyelvtanilag viszont meglehetősen egyszerű e nyelv. Ezért mindenkinek, aki viszonylag rövid idő alatt akar japánul megtanulni, azt ajánlom, fogadja el tényként a mai japán írásrendszert, s ne a latin betűs írással összehasonlítgatva keresse a nehézségeket. Tapasztalataim szerint – s erre hívom fel egyetemi és más óráimon is tanítványaim figyelmét – azoknak megy könnyebben a japántanulás, akik képesek nyugodtan ülni és sok-sok füzetet telerajzolni – teleírni.
A Beatles Norvég erdő című legendás dala Toruban felidézi az első szerelem emlékét, azt az időszakot, amikor beleszeret elvesztett barátja szerelmébe, Naokóba. Egyszeriben visszacsöppen a húsz évvel korábbi Tokióban töltött diákéveibe, abba az életbe, amelyet viharos barátságok, szeszélyes fellángolások és szakítások, alkalmi szeretkezések, érzelmi zűrzavarok, veszteségek és beteljesületlen vágyakozások tettek emlékezetessé. Újraéli a találkozást a szókimondó, öntörvényű lánnyal, Midorival is, aki a felnőtté válás határán arra késztette, hogy válasszon múlt és jövő között. Könnyednek tűnő, rafinált történetében Murakami megidézi az 1960-as évek diáklázadásainak hangulatát, a szabad szerelem, a nagy ivászatok, az élvezetek kamaszos, provokatív hajszolásának popzenés világát. Ám a felszín alatt leheletfinom érzékenységgel ír életről, halálról, és a felnőtté válás mélypontjai és magaslatai közt hányódó fiatalság sebezhetőségéről.
Origami – papírhajtogatás középfokon
Fukuszuke, a szerencse fia, így nevezik el társai a regény főhősét, aki valóban a szerencse fiának érezheti magát, mert Ószaka kivilágított utcáin tekergő, éhező csavargóból „apacs” lett belőle, teljes jogú tagja a koreai Kim ócskavas-tolvajlásból élő csapatának. Oszaka közepén, az egymillió-kétszázezer négyzetméternyi lebombázott gyártelep romjai közt keresik éjszakánként nehéz kenyerüket a csapat tagjai. Örökös harcban állnak a rendőrséggel, a rommező őrzésére kirendelt csőszökkel és a Pénzügyi Igazgatóság teát iszogató bürokratáival, akiknek dolguk lenne, hogy kezdjenek valamit a háború idején lebombázott fegyvergyár romjaival, de nem tesznek semmit. Ezért az apacsok – csavargók, börtönt járt mackósok, zsebtolvajok, agyafúrt vagányok – magukénak érzik a romokat, s megpróbálnak pénzt facsarni az ócskavasból. Vas van elég, csak ki kell „bányászni”, de jó pénzt érő réz vagy mangán ritkán akad. A „jó” kereseti lehetőségnek híre megy egész Japánban, csak úgy áramlanak az apacstelepre a társadalom számkive-tettjei az ország minden részéből. A rendőrségi hajszák egyre sűrűsödnek, egyre nehezebb zsákmányhoz jutni. Már-már reménytelennek látszik az apacsok sorsa. De akkor kósza hír kel szárnyra ezüstlemezeket tartalmazó ládákról, melyek a Pénzügyi Igazgatóság raktárában hevernek. Összefog az egész telep a nagy hadjáratra…
Népszokások, a japán etikett rejtelmei.
1941. december 7-én a japán légierő meglepetésszerűen megtámadta Pearl Harbort, a Hawaii-szigeteken fekvő amerikai haditengerészeti támaszpontot. Ez a nap az Egyesült Államok történelmébe úgy került be, mint a „szégyen napja”. Több mint két és félezer amerikai esett áldozatul. A hivatalos amerikai propaganda akkor úgy magyarázta az eseményeket, hogy Japán elaltatva Washington éberségét, orvul, alattomosan támadott.
A második világháború befejezése után kiderült, hogy Washingtonban feltétlenül tudniuk kellett Japánnak arról a szándékáról, hogy bármi áron megtámadja az Egyesült Államokat. Hogy ennek ellenére mégis miért kerülhetett sor Pearl Harborra, azt különböző időszakokban nyolc hivatalos bizottság vizsgálta. Az Egyesült Államokban mind a mai napig nem ért véget a vita. Néhány történész azt állítja, hogy Roosevelt szándékosan hagyta odáig fejlődni a dolgokat, hogy indoka legyen a békeszerető amerikai nézet belerántani a háborúba.
A könyv három fejezetben tárja az olvasó elé, hogy miért érte váratlanul az Egyesült Államokat a japán agresszió. Az első fejezet leírja a Pearl Harborral kapcsolatos hadi cselekményeket, ahogyan azokat a kortársak látták, a második a jelenleg rendelkezésre álló dokumentumok alapján bemutatja, mi volt a politikai indítéka annak, hogy az amerikai stratégák elkövették ezt hadtörténetben példa nélkül álló baklövést, a harmadik fejezet röviden vázolja az 1941. december 7-ével kapcsolatos amerikai vélemények különböző változatait.
A Pearl Harbor elleni támadás története lebilincselő olvasmány.
Néhány évvel ezelőtt két magyar fiú – egy testvérpár – érkezett Japánba. Édesapjuk hivatása szólította őket ebbe a nagyon távoli országba, amelyről addig alig-alig tudtak valamit. A tizenkét éves István és a hatéves Gáborka öt évet töltött a Távol-Keleten. A két diák életét a Hi Fi-tornyok, a képmagnók, a videokészülékek, a Toyoták és Hondák birodalmában is – vagy talán ott még inkább? – a kötelességteljesítés robotos hétköznapjai töltötték ki. De ezt az egyhangúságot néha beragyogták a japán ünnepek és az utazások vasárnapjai. A kis Dzsingumae kerület népe és a gyerekek gyorsan befogadták a magyar családot, s ennek köszönhették japáni életük egyik meghatározó élményét: barátságukat japán emberekkel. S e barátsággal kezdődött a magyar fiúk nagy kalandja is: ritka kiváltságként bebocsátást nyertek japán otthonokba. István és Gábor elsősorban Tokiót járta be, de eljutott messzebb is, oda, ahol a tatárok hiába próbáltak partra szállni…
Reiki, a gyógyítás ősi művészete
A reiki egyetemes életenergia, isteni erő, amely éltet minket. A reikivel való gyógyítás feledésbe merült művészetét Dr. Mikao Usui japán teológus tette újból ismertté. A reikit a beavatás folyamata különbözteti meg minden egyéb kézrátétes vagy érintéses gyógymódtól.
E könyv nem pótolhatja a beavatást, ám annak megtörténte után kézikönyvként használhatja a reiki gyakorlója és tanára. A nyugati világ gyógyítói számára ez az első olyan mű, amely korszerűen, írott formában tartalmazza a teljes reiki tanítást. Régóta várt alapművet nyújtunk át az Olvasónak.
Terebess Gábor saját könyve. Benne szerepel a találó történet: hogyan kezdett el megszületni egy francia utazás közben, egy Párizsban vett haikukötetből fordítgatva a könyvben szereplő 44 vers magyar szövege. A magányos, egyszerű és látszólag földhözragadt japán szerzetes-költő gondolatai sokszor közel állnak hozzám. Kiváló választás a könyv utazásra, töprengeni: könnyű külsővel, nehéz beltartalommal. A fordítások mellett japánul és latinbetűs japán átírásban is megtalálhatók a versek, amilyen ez is:
Kirabolt kunyhóm –
ablakába beragyog
az ottfelejtett hold.
A Shiatsu az az akupresszúra néven is ismert keleti masszírozási mód, melynél a test meghatározott pontjaira nyomást gyakorolnak, hogy a fájdalmat, feszültséget, kimerültséget és a betegségtüneteket csökkentsék. Az ugyancsak japánul tsubo-nak nevezett pontok speciális helyek a bőrben és a test izomrendszerében, ahol az idegek fájdalmat vagy kellemetlen érzést okoznak, ha a testben az áramló energia valamilyen akadályba ütközik. A Shiatsu-módszerrel ezeket a tsubo-kat kell kezelni. Bár a kezelés a betegnek eleinte fájdalmat okozhat, később azonban az energiaáramlás is megindul, és a beteg állapota jelentősen javul.
A siacu elnevezés (mely japánul „ujjak”-at jelentő shi szóból, és a „nyomás”-t jelentő atsu szóból áll) azt a kézi gyógymódot jelöli, melynek gyakorlatát Tokujiro Namikoshi dolgozta ki a XX. sz. első évtizedeiben. Hatásának köszönhetősen a siacu hatékonyan hozzájárul az egészség megőrzéséhez, megelőzéséhez és megtartásához. Minden fizikai folyamathoz különböző fontos funkciók kötődnek, melyek közül minden egyes funkció egy vagy több meridiánhoz kapcsolódik. A meridiánok olyan energiacsatornák, melyek a test különböző részeibe szállítják az energiát. Amikor egy betegség vagy trauma következtében a test energia-egyensúlya felborul, a masszázs során ugyanazon meridián különböző pontjai kerülnek nyomkodásra abból a célból, hogy az egyes pontokon levő többletenergia azokba a pontokba áramolhasson, ahol energia nincs, és így visszaálljon az adott meridián egyensúlya. Ez a kötet a siacu elméletének, módszerének, gyakorlatának teljes lényegretörő áttekintését nyújtja.
A neves író most a Távol-Kelet egy különleges történelmi eseményét dolgozta föl. 1274-ben megtámadja egy hatalmas mongol-kínai hadsereg Japánt azzal a szándékkal, hogy hódoljanak Kubilaj kán, Dzsingisz unokája előtt. A tengeren, nyugat felől közeledő flotta elfoglalja az útjába eső szigeteket, köztük Iki szigetét, ahol senkinek sem kegyelmeznek. Hiro, szinte még gyerek, szüleit lemészárolják, maga alig bír elmenekülni az „ördögök” elől…
Különös, egzotikus világ tárul elénk e könyvben: a szamurájok korának Japánja, Japán mindennapi élete a XII-XIV. században. A szerző, a középkori Japán alapos ismerője, elvezet bennünket a szamuráj harcosok táborába és otthonába, a dajmjók váraiba, a falvak kunyhóiba, a városi műhelyekbe. Végigkíséri a társadalom minden osztályának, rétegének emberét születésétől haláláig. Leírja a különböző vallási szertartásokat, megismertet a kor japán kultúrájával, a művészetekkel, színházzal, irodalommal, festészettel.
A japán nyelvben az origami ( ori – hajtogatás, kami – papír) szó papírhajtogatást jelent.
Az origami fejleszti a gyerekek kézügyességét, a szem és kéz koordinációját, a figyelem összpontosítását, a térlátást, sőt a memóriát is, továbbá ösztönzi a két agyfélteke aktivitását. Az origaminál a két kéz egyformán dolgozik, így nem feltétel, hogy az egyik domináns legyen. Az origami jó szórakozást kínál az egész családnak. Mivel bármilyen papírból hajtogathatunk, legyen az akár szép csomagolópapír, origamipapír vagy akár egy buszjegy, bárhol, otthon vagy akár útközben, várakozás közben a buszmegállóban is hajtogathatunk.
A kötetet kiemelten ajánljuk óvodáknak és iskoláknak is, mert az origamihoz az alapanyag könnyen beszerezhető, és a gyerekek örömüket lelik majd a hajtogatásban.
A könyvben szereplő modelleket origami találkozókon, a Budapesti Origami Klubban gyűjtöttük össze, illetve a szerző találmányai.
Biztatjuk a kedves Olvasókat is, hogy kísérletezzenek bátran új modellek kitalálásával.
Az origamizáshoz jó szórakozást kívánunk!
Ön most olyan szakácskönyvet tart a kezében, amely mindazok számára hasznos, akik szeretik az érdekes ízeket, kíváncsiak a szokatlan nyersanyagokra, az ötletes konyhai fortélyokra és az új főzési technikákra. Ebben a gyûjteményben ezúttal a Távol-Kelet különlegessége, a szusi kerül terítékre. A legkifinomultabb japán konyhamûvészet remeke mûvészien tekerve, hajtogatva, borítva vagy töltve számtalan variációban elkészíthető – az egyik fenségesebb és ötletesebb, mint a másik, ráadásul mutatós. Nem csoda, ha a szusinak egyre több hódolója akad nálunk is. De hogyan készíthetjük el mi magunk? Nem lehet többé gond, a különleges fogások rajongói ebben a kötetben ötven receptet találnak a klasszikus maki-szusitól a temaki tölcsérekig. Az étvágygerjesztő fotók mellett egyszerû leírások vezetnek be a szusi-készítés rejtelmeibe, így egy kis gyakorlattal mindenki otthonosan mozoghat majd a japán konyhamûvészet világában.
A Japán Birodalom a XVI. században: káosz és háború. A Taiko a hadurak kíméletlen hatalmi harcának lebilincselő krónikája: egy alacsony sorból felemelkedő ifjú, Hijosi elszánt küzdelme az életben maradásért, az emberség megőrzéséért és a dicsőséges út kitaposásáért. E varázslatos könyv a karizmatikus és lángelméjű hadvezérek, a kegyetlen és embert próbáló kalandok, a vérszomjas viadalok és a vészterhes időkben is előtörő szerelem regénye. A tokiói születésű Josikava Eidzsi Japán talán legnépszerűbb regényírója. Világszerte rajongók milliói olvassák műveit, a Taiko-trilógiát éppúgy, mint a nemrégiben itthon is nagy sikert arató Muszasi-könyveket.
Japán módszertani kézikönyv
A Tanuljunk japánul! nyelvkönyvünk mellékletként 3 CD-t is tartalmaz, audio, video és MP3-as audio. A video CD-ben számítógéppel lejátszhatóan élő beszédet is lát és hall, ennek elemzését a másik két CD-ben és a könyvben megtalálhatja. A könyv hasznos ismereteket tartalmaz kezdőknek, haladóknak egyaránt, minden japán leírt szöveg megtalálható a két audió CD-n egy ill. kétnyelvű változatban.
A tea orvosságként kezdte, majd ital lett belőle. A tizennegyedik századi Japánban a teafogyasztás afféle „vájtfülű vallássá” – teaizmussá – nemesedett. A teaizmus a mindennapi élet tisztátalanságai közt megjelenő Szép imádatán alapuló kultusz. Tisztaságot és összhangot, kölcsönös szeretetet, romantikus társadalmi békét sugároz. Valamennyi elkötelezettjét a kifinomult ízlés arisztokratájává emeli…
Okakura Kakudzónak a teaszertartásról írt, ma már klasszikusnak számító, örökbecsű művét nyújtjuk át az Olvasónak.
Ez a könyv 1997 őszén, a Magyar Narancsba írt cikksorozatként kezdődött, egyes részletei megjelentek más orgánumokban, leginkább az Élet és irodalomban, ám nem tekintendő cikkgyűjteménynek, a korábbi közlések voltak e könyv előpublikációi. A szerző nem gondolja azt, hogy ért is ahhoz, amiről ír – a magyar átlagtudásnál egy árnyalatnyival talán jobban azért -; elsőéves gaijnkönyv, része az útnak és a megértésnek, lenyomat, s innentől legyen minden továbi e kérdésben az ismeretelmélet problémája. A műfaj: kollázs; egymás mellé vágott flash, talán ez illik leginkább a választott tárgyhoz, témához, országhoz.Jó szelet, kevés rengést, tájfunt, ganbatte kudasai! – a szerzőTelevízió, film, zene, kompjúter-élet, élet-érzés Japánban ahogy ez a Mancsból (is) jól ismert Vágvölgyi B. András látja.
„Az információnak nincs szaga. Nem számít, hol találtad vagy kitől loptad.”
Jake Adelstein Tokióban élő külföldiként a csodával határos módon lett újságíró Japán egyik legnagyobb napilapjánál, a Jomiuri Shimbunnál. Oknyomozó munkája olyan helyszínekre szólította, ahová átlagemberként soha nem juthatott volna el. Rádöbbent, hogy a hierarchikus, udvarias, modern és csillogó társadalom álarca mögött egy másik Japán, egy pénzhajhász, romlott, szexuális perverzióktól fűtött, kegyetlen világ lappang. Nyomozásai közben maga is egyre mélyebben belekeveredett ebbe a közegbe, és olyan információkhoz jutott, amelyek barátai, családja és a saját életét is halálos veszélybe sodorták. A jakuza, a japán maffia félmillió dollárt kínált neki, ha nem írja meg ezt a könyvet, amelynek minden szava igaz – de ő nemet mondott. A kötet japán kiadója halálos fenyegetéseket kapott, a szerző pedig hosszú ideig bújkált.
Jake Adelstein az oknyomozó újságírás legjobb hagyományait krimiszerű izgalommal, szarkasztikus elbeszélésmóddal, fekete humorral és öniróniával ötvözi. Minden mondata kaland – s e kalandok sora a modern japán társadalom képét is kirajzolja a maga ellentmondásosságával együtt: tudásalapú társadalom, felhőkarcolók, jólét, biztonság, puritanizmus, ugyanakkor mélyszegénység, elnyomott bevándorlók, letagadott múlt, bűnbandák, szexuális kizsákmányolás kavalkádja.
Kihagyhatatlan könyv mindazoknak, akiket a modern Japán vagy a maffiatörténetek foglalkoztatnak, de az oknyomozó újságírás iránt érdeklődőknek is nagy hasznára válik.
Útikalauzunk a Japánba látogató turistáknak nyújt segítséget az ország megismerésében. A közérdekű tudnivalókból megtudhatja a helyi valuta, a tömegközlekedés és a telefon használatát, a részletes és pontos térképek pedig segítenek az elgazódásban. A Tokióról és nyolc térségéről szóló rész térképek, fotók és illusztrációk segítségével leírja a legfontosabb látnivalókat. Az Amire az utazónak szüksége van című fejezet éttermeket, szállodákat ajánl, tanácsokat ad a japán vendéglátással, ételekkel kapcsolatban. A Közérdekű tudnivalók című fejezet a közlekedéstől az illemszabályokig mindenre kiterjedően ad ötleteket.
A Terebess Gábor fordításában megjelent mű Maszaoka Siki haikuverseinek gyűjteményét tartalmazza. Erdős György előszavában részletes ismertetést ír a szerző életéről, munkásságáról. Siki hazájának egyik legnépszerűbb haikuszerzője, aki úttörője volt a modern japán költészet, a haiku-irodalom megteremtésének, melynek lényege a kínai típusú haikuval való szembefordulás, a látható, érzékelhető valóság ábrázolása. Haikuiban a költő a természetről, családról, életről és saját betegségéről ír. A kötet végén fekete-fehér képeket találunk a szerző életéről.
Japán távoli szigetvilága már földrajzi helyzeténél fogva is felébresztette mindig az olvasóközönség érdeklődését. Az újságolvasó ember rövid hírek vagy kisebb beszámolók formájában ma gyakran olvas a japán élet egy-egy részletéről, ám átfogóbb, és a japán élet minden területére kiterjedő olvasmányos könyvek tekintetében mostohábban elégítik ki érdeklődését. Még kevésbé mondhatjuk el, hogy bővelkedhetnénk olyan könyvekben, amelyek mindvégig lebilincselően érdekes, szellemes formában, sőt egy egész család utazásának szemszögéből ismertetnének meg ezzel a százarcú, furcsa országgal.
Világvége és keményre főtt csodaország
A talányos című regény cselekménye két szálon fut. Páratlan és páros fejezetei talán egymásról mit sem tudva és egymás elébe vágva fonódnak össze, hogy minden fordulat a meglepetés erejével hasson. A krimiszerű stílusban megírt, szenvtelen, ironikus hangvételű „keményre főtt csodaország” indul előnnyel. Matematikus-numerátor főhősének nincs neve, noha az író az ő ürügyén mondja a magáét, miközben a csodaország mélységeibe és bonyolult, megtévesztő kalandokba sodorja őt. A „Világvége” a lélek elszivárgásának lírai története, amely az önmagukba visszatérő belső erővonalak mentén kering jövő, lélek, emlékek és akarat nélküli emberek társaságában. Csodaország hősét sorsa kíméletlenül tereli a párhuzamos világ felé, és kalandjai végén be is lép az ismeretlenbe. De hogy mi vár rá, az sejtelem marad. A filozófiai, történelmi, biológiai, régészeti esszébetétekkel váltakozó kalandtörténet Murakamira jellemző módon bővelkedik irodalmi illusztrációkban, zenei utalásokban, rejtelmes világában békésen megfér egymás mellett Bob Dylan és Dosztojevszkij.
A szerző új kötetében legfrissebb élményeit meséli el, melyet egy hosszabb Japánban töltött tartózkodása váltott ki belőle. Írása lebilincselően érdekes, azzá teszi a szerző tudása a japán szokásokról, technikáról, szexről, kultúráról és mindennapokról.
A szerző japanológus, a Magyar-Japán Baráti Társaság elnöke, főiskolai tanár és egy Japánról szóló, igen sikeres könyv alkotója. Nála kevesen ismerik jobban a felkelő Nap országát. Ismeri jelenét és múltját, filozófiáját, művészetét, irodalmát, nyelvét, tájait és embereit, szellemi teljesítményeit és mindennapjait. Új kötetében legfrissebb élményeit meséli el, melyet egy hosszabb Japánban töltött tartózkodása váltott ki belőle. Írása lebilincselően érdekes, azzá teszi a szerző friss eleven kíváncsisága, látásmódjának nyitottsága, remek elemző képessége, tapasztalatainak gazdagsága, elmélyült tudása, világnézete.
A japán csodának vége. Sok minden módosult, sok minden megváltozott és sok minden átalakulóban van. Természetesen körülöttünk a világ is alaposan átrendeződött, új eredmények születtek és új problémák jelentkeztek. Ezekkel a kihívásokkal a Felkelő Nap Országának is meg kell birkóznia, de a mód, ahogyan ezt teszi jellegzetes. Ebben a vonatkozásban is vannak tehát még bőven megérteni valók, amelyekből néhányat szeretnék megosztani a kedves olvasókkal. (a Szerző)
A zen (csan) buddhista történetekben, anekdotákban, párbeszédekben és tanításokban a nyugati logikától eltérő módon nyilvánulnak meg a felismert igazságok. A zen mesterei meghökkentő, sok esetben megdöbbentő reakciókkal próbálják kiszabadítani tanítványaikat a felesleges, rosszul megfogalmazott kérdések és helytelen válaszok hálójából, és tévedéseikre, hibáikra rámutatva segítik hozzá őket ahhoz, hogy megpillantsák a szavakon túli valóságot – elérjék a megvilágosodást.
Rájöttem már rég:
nem tudhatja, mi a zen,
aki sosem lát, csak néz.
A legnépszerűbb zen tanítások részleteiből összeállított kötet segítségével izgalmas és tanulságos felfedezéseket tehetünk a zen mély bölcsességeket rejtő, tiszta és őszinte világában.
Köszi a nyelvtani könyveket!