lenni vagy nem lenni – だ

Van vagy nincs vagy mi van? 「だ」

szókincs:

A 「だ」nem egy klasszikus értelemben vett létige, még csak nem is ige, hanem ún. kopula. Mégis létezést fejezhetünk ki vele főnév vagy な-melléknév után helyezve (utóbbiakról később lesz szó).

Kijelentő mód:
főnév/な-mlln. + 「だ」

人 ＋ だ ＝ 人だ

példák:
人だ。(Ő egy) ember.
学生だ。(Ő egy) tanuló.
元気だ。Jól van.

Eddig igazán egyszerű, igaz? Na akkor csavarjunk egyet rajta: ahogy a magyarban, itt sincs feltétlenül szükség a「だ」jelenlétére ahhoz, hogy állítsunk valamit valamiről.

tipikus üdvözlet:

Ａ：元気？(Jól vagy?)
Ｂ：元気。(Jól.)

Ha viszont elhagyható, akkor mi szükség van egyáltalán rá? Jogos. Van egyfajta megerősítő, hangsúlyossá tevő szerepe, így férfiak beszédében többet fogjuk hallani.

Tagadása:

A 「だ」tagadása a 「じゃない」No itt jön egy nagyon jellemzően japán nyelvtani jelenség. Nem úgy tagadunk eseményeket, jelzőket, mellékneveket, hogy odatesszük elé a “nem” szócskát, hanem effektíve ragozni lehet őket. Tudom azt állítani, hogy nem kék a ló, csupán azzal, hogy a “kék” melléknevet tagadó alakba teszem. Amilyen furának tűnik elsőre, annyira jó lesz ez később.

Ahogy az előbb fogtuk a「だ」-t, most fogjuk a 「じゃない」-t és már tagadjuk is a kijelentést.

főnév/な-mlln. + 「じゃない」

学生 ＋ じゃない ＝ 学生じゃない

példák:
学生じゃない。(Ő) nem tanuló.
友達じゃない。(Ő) nem (a) barát(om).
元気じゃない。(Ő) nincs jól.

A magyar fordításoknál csak egy fordítást adhatok meg, különben igen sokat kellene gépelnem, de mivel alanyhoz nem igazodik az ige, gyakorlatilag bármilyen személyre és számra alkalmazható.

Kijelentő mód múlt idő:

Lássuk be, logikus volt, hogy azért múlt időbe is fogunk tenni igéket, ez volt a rossz hír. A jó hír az, hogy ez nevetségesen egyszerű lesz. Nézzük tovább a létezést.

főnév/な-mlln. + 「だった」

友達 ＋ だった ＝ 友達だった

Tagadás múlt idő:

főnév/な-mlln. + 「じゃなかった」

友達じゃない → 友達じゃなかった ＝ 友達じゃなかった

összefoglalás: