漢字【かんじ】

Olyan 5000 évvel ezelőtt Kínában elkezdett kialakulni egy rajzokon alapuló írás. Az eleinte inkább realista rajzok egyre leegyszerűsödtek, stilizáltabbak lettek. Az i.sz. 4. században Japánban még semmiféle írásbeliség nem létezett, ekkor kerültek át a kanjik Kínából a Koreai-félszigeten keresztül. Eleinte csak kevés művelt ember tudta őket elolvasni.

Az a gond, hogy ekkor a japán nyelv már kialakult és a kanjikat kiejtéssel együtt hozták be a nyelvbe (természetesen változtatásokkal), ezért van általában legalább két külön olvasata egy kanjinak. Kezdetben az egy szótagú kínai szavak jeleit értelmükre való tekintet nélkül, csak hangértékükért, mint fonetikus szótagjeleket alkalmazták, hogy velük hasonló hangzású japán szótagokat írjanak le. Ezzel a módszerrel bármely szót le lehetett írni, de egyetlen több szótagú japán szó két, három vagy több kínai írásjegy leírását követelte meg és ezek mindegyike több vonásból állt, így idővel kialakult a második rendszer, ebben a kínai írásjegyeket hangértékük nélkül, értelmük szerint alkalmazták, hogy velük azonos vagy hasonló jelentésű szavakat jelenítsenek meg és az így használt kínai jegyeket japánul olvasták. A csupán hangértékben használt karakterek neve man’yōgana. A kana szótagjelek nagyfokú egyszerűsödés révén ezekből fejlődtek ki.

Az utolsó japán írásreform 1946-ban volt:
– a hivatalos kiadványokban használható kanjik számát 1850-re csökkentették (1981- ben egy javaslat nyomán 1945 jōyō kanjira)
– ezeknek az összolvasatát kb. 3500-ra korlátozták (1981-ben az 1945 kanjiét kb. 4000- re)
– számos kanjit egyszerűsítettek vagy olyannal helyettesítettek, amelynek írása egyszerűbb
– egységes szabályokat léptettek életbe a kanji írására (a vonások sorrendjét és számát illetően).

Az átlagosan képzett japán kb. 3000 kanjit ismer, az irodalomban kb. 4000 kanji használatos. A legátfogóbb japán szótárak kb. 10000 jelet tárgyalnak, az olyan szótárak, amelyek minden, valaha hasznát jelet fel akarnak venni, csaknem 50000-et tartanak számon.

A kanjikat eredetük és szerkezetük szerint három csoportba sorolhatjuk:
– képjelek (piktogramok)
– fogalomjelek (ideogrammák)
– összetett (komplex) jelek

Képjelek:

A mindennapi élet tárgyainak és jelenségeinek egyszerű rajzzal való megelevenítéséből alakultak ki. Még a mai formában is gyakran felismerhetőek az eredeti rajzok.

Fogalomjelek:

Manapság kevés képjel használatos, amely önálló kanjiként szerepel, de majdnem minden kínai írásjegy építőelemeiként szolgálnak.

Elvont fogalmak és számok írására olyan írásjegyet gondoltak ki, amelyek a gondolattartalmat néhány vonással szemléltetik.

Összetett jelek:
A szavakat megjelenítő írásjegykészlet növelése céljából a meglévő képjelekből és fogalomjelekből új összetételeket képeztek, így jöttek létre a logogramok (szójelek).

A hangzást is hordozó szójelek összetevőik szerint hat csoportba oszthatók (J jelentés, H hangzás). Hogy az újonnan alkotott írásjelek értelmével együtt a kiejtést is érzékeltessék, a jeleket úgy szerkesztették, hogy az értelmet hordozó jelhez olyan, már meglevő jelet kapcsoltak, amelynek hangzása hasonlított az addig jel nélküli szóhoz. A kanjik kb. 90%-a eszerint a módszer szerint jött létre. A jelentést hordozó rész legtöbbször a bal, a hangzást hordozó rész a jobb oldalon van.

1. J bal + H jobb 銅 どう vörösréz > 金+ 同
2. H bal + J jobb 歌 か énekel > 欠+ 可
3. J fent + H lent 花 か virág > 廾+ 化
4. H fent + J lent 盛 せい halmoz > 皿+ 成
5. J kívül + H belül 園 えん kert > 囗+ 袁
6. H kívül + J belül 問 もん kérdez > 口+ 門

Olvasatok:

A kínai kiejtés módosult a japán hangrendszerhez alkalmazkodva, ez az egyik oka, hogy olyan sok homofon szó létezik a japánban. Egyetlen kanjinak több on és kun olvasata is lehet, mindegyik más-más jelentést vagy jelentésárnyalatot hordozhat (a kínaiban minden írásjelnek csak egy olvasata van). A kanjiknak az a csoportja, amelynek csak kun olvasata van, szinte kizárólag olyan írásjegyekből állnak, amelyeket a japánok maguknak alkottak, a nevük kokuji. A dolgozik jelentésű 働 írásjegy az egyetlen kokuji, amelyhez ál-on olvasat is tartozik (dō), kun olvasata hatara(ku).

• kun’yomi – 訓読み【くんよみ】
  – japán olvasat
  – ha egy kanji önmagában áll (hiragana állhat mellette), általában ezt használatos
  – hiraganával vagy kisbetűvel jelölendő
  – egyetlen írásjelből álló kanjik így ejtendők
  – ahol okurigana (jelentésmegkülönböztető hiragana) áll
  – általában a személynevek olvasata is ez
• on’yomi – 音読み【おんよみ】
  – kínai olvasat
  – ha két kanji áll egymás mellett
  – az okurigana nélküli kanji-összetételeknek az olvasata általában
  – jelölése katakana vagy nagybetűk – több írásjelből álló kanjik
• jūbako/yutō – 重箱【じゅうばこ】・湯桶【ゆとう】
  – vegyes olvasat, pl. 場所【ばしょ】, 金色【きんいろ】, 合気道【あいきどう】, általában vegyes eredetű szavaknál használatos.
• nanori – 名乗り【なのり】– nevekben használt olvasatok, amelyek eltérőek lehetnek a köznyelvben használtaktól (bár sok név a 訓読み olvasatot használja).

Az ateji (当て字) az a kanji, amely valamely szó jelentését adja meg vagy csak fonetikai jelként használják, függetlenül a jelentésétől.

Gaiji 外字【がいじ】a neve azoknak az írásjegyeknek, amelyek nem szerepelnek a kódolásos rendszerben (jelenleg a JIS X 0208 van érvényben).

A többi, ritkábban használt olvasatokról a nehéz olvasatok című posztban olvashattok.

A kanji írása:
– a vízszintes vonalakat balról jobbra
– a függőleges és ferde vonalakat fentről lefelé (kivéve azok a kombinációk, amelyekben egy rövid, ferde, lefelé irányuló vonást egy rövid, ferde, felfelé irányuló követ冫)
– egyetlen vonal többször irányt változtathat

A vonások sorrendje:

• fentről lefelé
• balról jobbra o a középső rész előbb (vannak kivételek)
• a vízszintes vonást az azt keresztező előtt (vannak kivételek)
• amikor a ferde vonások egymást keresztezik, akkor a jobb fenti helyről indulót húzzuk először, a metsző függőleges vonást utoljára
• amikor a középső függőleges vonal sem alul, sem felül nem bújik ki, akkor a sorrend: felső rész, függőleges középső rész, alsó rész
• a metsző vízszintes vonalat utoljára
• először a függőleges vonást, aztán a rövid vízszinteset húzzuk, amely jobbról csatlakozik hozzá o bekerítésnél: bal, felső+jobb (vannak kivételek)
• shinnyōt utoljára (辶)
• a kanji ismétlő jelét (々) az ismétlendő után írjuk

Ezekről részletesebben, képekkel magyarázva ebben a posztban találsz hosszabb írást.

A furigana (振りがな) a kanjik olvasatát mutatja meg, a szöveg elrendezésétől függően (függőleges, illetve vízszintes) kerülhet a kanji mellé, illetve alá/fölé). Általában hiraganával jelöljük.

Van ezeken kívül egy pár téma, amit a kanjik kapcsán már érintettem, ezek a következők:

• kanji gyökök
• tanuláselmélet
• kanjireform
• hasonló kanjik
• a legbonyolultabb kanji
• kanjiismétlő jel
• JLPT N5 kanjik
• japánul gépelni
• kanji még egyszer (mítoszok és praktikus tanácsok)