節分【せつぶん】

A setsubun hasonló a magyar busójáráshoz, a telet búcsúztatja és a tavaszt köszönti. Kb. a XIII. században kezdték ünnepelni, hagyományosan a régi japán naptár szerint a tavasz első napján, ami manapság február 3-ra esik.

A rossz szellemeket szárított heringfej égetésével, füstöléssel és a dobok erős hangjával próbálják elriasztani.

A 豆まき【まめまき】 az a hagyomány, aminek során pörkölt babot dobálnak szét a házak, templomok, szentélyek környékén, miközben azt mondogatják, hogy 鬼は外、福は内!【おにはそと、ふくはうち】, azaz menjen ki a gonosz, jöjjön be a boldogság/szerencse. A babdobálást általában a házból annak a férfinak kell csinálnia, aki abban a jegyben született, ami annak az évnek az állata (jelen esetben ez a kakas), ennek hiányában a ház urának. Egy másik családtag rossz szellem maszkját viseli és őt dobálják meg jelképesen.  Néhány régióban bab helyett nyers vagy édes bundában sült mogyorót használnak és van, ahol automatikusan a ház ura dobál, tekintet nélkül a családtagok horoszkópjára. Tohoku régióban a babot elviszik magukkal a templomba, hogy megszenteljék azt.

Ezután szokás összeszedni és megenni annyi babot, ahány évesek vagyunk, ezáltal bevisszük a házba és a testünkbe is a szerencsét.

Országszerte számtalan templom és szentély tart ünnepséget ilyenkor, amire meghívnak papokat és prominens személyiségeket, hogy ők szórják szét a babot.

Kansai régióban szokás, hogy ún. 恵方巻【えほうまき】-t vágnak fel abba az irányba állva, amely annak az aktuális év asztrológiai állatövi jegyének megfelelően szerencsét hoz.

Néhány háznál szardíniafejet tesznek az ajtó köré szent levelekkel (柊鰯【ひいらぎいわし】, így a rossz szellemek nem akarnak bemenni a házba. 

Hagyományosan 生姜酒【しょうがざけ】 italt isznak, ami erjesztett gyömbérből készült alkoholos ital.

Sokan úgy magyarázzák, hogy ilyenkor találkozik a spirituális világ a materiálissal, ezért veszélyes, hogy a házak környékén üldözik a rossz szellemeket, be is hozzák az értékesebb dolgokat a kertből a házba, hogy azok ne tudjanak kárt tenni bennük. Mivel ez az időszak eltér a megszokottól, így normális, hogy fiatal nők idősebb nőknek ildomos díszt tesznek a hajukba vagy fordítva, esetleg elmaszkírozzák magukat, hogy másnak látszódjanak. Ez a szokás különösen erősen él a mai gésák között.

Vannak ún. utazó szórakoztatók (旅芸人【たびげいにん】), akiket évközben nem látnak szívesen, ilyenkor azonban nagyon, hogy morális értékeket dicsőítő játékokat adjanak elő, valamint mivel csavargók, a rossz szellemek elmennek a környékről velük. Sok helyen táncos fesztiválokat tartanak (szigorúan szabadtéren), hogy a rossz szellemeket szórakoztassák és azok ne bántsák az embereket.

A kifejezés, amit kiabálnak dobálás közben, szintén régiónként változhat, például Aizuwakamatsu (Fukushima pref.) városában azt kiabálják, hogy 鬼の目玉ぶっつぶせ！【おにのめだまぶっつぶせ】, azaz hogy “trancsírozzuk szét az ogre szemgolyóit”.