形容詞【けいようし】・名容詞【めいようし】- melléknevek

Most, hogy átrágtuk magunkat a négyféle lehetőségen udvarias módon, gyakorlatilag belevághatunk a melléknevekbe. A japán melléknevek rendszere teljesen eltér attól, amit eddig láttatok. Van ugye az egészen egyszerű forma, a magyar, ahol van egy melléknév, van egy főnév és már is kész a melléknévi szókapcsolat. Az olasz megbuherálja, mert ott már van nőnemű, hímnemű, egyes számú és többes számú alakja a melléknévnek és azt a főnévvel egyeztetni kell. A német ad még egy pofont neki, ott már esetei is vannak a melléknévnek. Na a japán melléknevek nehézségben valahol a magyar és az olasz rendszer között helyezkednek el.

A japán úgy tudja ragozni a mellékneveket, hogy azoknak az a négy alakja lehet, ami egy igének is, plusz két bónusz:

• jelen idő kijelentő
• jelen idő tagadó
• múlt idő kijelentő
• múlt idő tagadó
• さ alak
• そう alak

Elsőre talán bonyolultnak hangzik, de nem az. Tudom azt mondani, hogy “kék ló”, de tudok olyat is mondani, hogy “nemkék ló”, illetve “nemvoltkék ló”. Lesz még két formája később a mellékneveknek, a さ, illetve a そう alakok, ezekkel ebben a leckében nem foglalkozunk, még túl korai.

Természetesen, mivel a szavaknak nincs neme és általában többesszáma sem, ezért egyszerű a dolgunk, mert a főnév maga nem változtat semmit a melléknéven.

Az alapállás az, hogy a mellékneveknek két csoportja van, az いmelléknevek vagy valódi melléknevek (形容詞【けいようし】) és a な melléknevek (名容詞【めいようし】), utóbbiakat jobban fogjátok szeretni szerintem. Az esetek nagy részében nagyon könnyű megkülönböztetni őket, az いmelléknevek általában い végződésűek (tehát kanji + esetlegesen más hiragana + hiragana い áll mellette önállóan), a なmelléknevek pedig nem, sokszor csak kanjikból állnak. Figyelni kell, a な melléknév utolsó hangja lehet い, de ez ha nem szerepel ott hiraganával a végén, akkor bizony akkor is なmelléknév, ha megfeszül.

Nézzünk pár példát csak úgy magukban álló い melléknevekre:

青い【あおい】kék
赤い【あかい】piros
明るい【あかるい】fényes, világos

Ahogy látjátok, ott a kanji az elején (ezek JLPT N5 vizsgán szereplő melléknevek), majd utána az い, illetve a るい. Nagyon világosan látszik, hogy ezek い melléknevek.

Használata: egész egyszerűen a vonatkozott főnév elé kerül és nem változik az alakja (pontosabban aszerint változik, hogy milyen az ideje, illetve hogy kijelentő vagy tagadó, ezt mindjárt átvesszük).

小さい【ちいさい】犬【いぬ】kicsi kutya
高い【ちいさい】時計【とけい】drága óra

Figyelem: az い melléknevek után SOHA nem állhat だ!

Nézzünk pár példát a な melléknevekre:

元気【げんき】egészséges, “rendben levő”
好き【すき】kedvelt, szeretett (ezt sokan igének hiszik, tévesen)
下手【へた】ügyetlen, képzetlen

A két első példa hangilag i-re végződik, de mégse い melléknév, hiszen szótagírásról beszélünk, tehát ebben az esetben nem い az utolsó szótag, hanem き. Itt látszik jól, mennyire fontos elkülöníteni a mi önálló hang-betű ABC-nket a japán szótagírástól.

Használata: melléknév + な + főnév

有名【ゆうめい】な画家【がか】híres festő
好き【すき】な映画【えいが】kedvenc film

Most pedig lássuk, hogy a négy első ragozási forma hogy jelenik meg a két igecsoportban.

形容詞:

• jelen idő kijelentő: い (nincs változás)
• jelen idő tagadó: + くない
• múlt idő kijelentő: + かった
• múlt idő tagadó: + くなかった

Az い mellékneveknek is le tudjuk választani a tövét, amihez hozzácsatoljuk ezeket a ragokat. Az いmellékneveknek van csak töve, a な melléknevek nem változtatják majd az alakjukat. A tövet úgy kapjuk meg, hogy egyszerűen lecsippentjük az い hiraganát a melléknév végéről. Ennek megfelelően nézzük meg a példamellékneveinket ragozva:

青い【あおい】kék:

• 青い【あおい】
• 青くない【あおくない】
• 青かった【あおかった】
• 青くなかった【あおくなかった】

Ahogy látjátok, ezek a végződések egyébként jelentős hasonlóságot mutatnak az igék hétköznapi alakú ragozásával.

名容詞:

• jelen idő kijelentő: + だ
• jelen idő tagadó: + ではない
• múlt idő kijelentő: + だった
• múlt idő tagadó: + ではなかった

Szóval mi is történt itt? Megfogtuk a kis な melléknevüket és egész egyszerűen utánuk raktuk a だ hétköznapi “lenni” ige megfelelő alakját. Ennél egyszerűbben szerintem ezt nem is lehet megoldani.

Természetesen mivel ezek az alakok ugye hasonlítanak a hétköznapi igeragozásra, ezért ezek a hétköznapi alakok, viszont előbb ezeket kell megtanulni, hogy tovább léphessünk az udvarias alakra, de itt következnek akkor az utóbbiak.

形容詞:

• udvarias jelen idő kijelentő: + です
• udvarias jelen idő tagadó: + です vagy eltűnik a ない és ありません kerül a helyére
• udvarias múlt idő kijelentő: + です
• udvarias múlt idő tagadó: + です vagy eltűnik a くなかった és ありませんでした kerül a helyére

Például:

高い【たかい】 magas, drága

名容詞:

Megint ez a csoport húzta a könnyebbik tételt: a だ fogja magát és átváltozik a です megfelelő alakjára.

Például:

有名だ【ゆうめい】híres, ismert

A jó hír a végére: mindössze egyetlen rendhagyóan ragozódó melléknév van, ráadásul abban is van rendszer, mindössze a tő változik meg már az elején és onnan minden megy egy sima い melléknév szerinti rendben.

いい jó

Megjegyzés: a 良かった【よかった】, illetve a 良かったです【よくかったです】 használatos annak kifejezésére, hogy örülünk valaminek, elégedettek vagyunk.