摘要【てきよう】- összefoglaló, bevezető

Nézzük, mit kell egy teljesen kezdőnek tudnia a japán nyelvről, mielőtt belevág és milyen sorrendben érdemes hatékonyan tanulni a dolgokat 🙂

A japán nyelv középfokig könnyebb egy magyarnak, mint az angol, már csak azért is, mert a hanganyag majdnem teljesen megegyezik. Nem nagyon tudok hirtelen olyan hangot mondani, ami a japánban megvan, a magyarban pedig nincs. Fordítva azért akad, de kevesebb.

Miért könnyebb a japán nyelvtan, mint sok más idegen nyelv:

• egy darab jelen idő van (és annak tagadása)
• egy darab múlt idő (és annak tagadása)
• nincs jövő idő (vö.: holnap moziba megyek)
• nincs a németből és latin nyelvekből ismert kötőmód
• nem ragozzuk az igéket a cselekvő száma és személye szerint (nincs olyan, hogy én csinálok, te csinálsz, ő csinál, stb., nem ragoz)
• egy igének minden időt, módot és tagadó formát összeszámolva mindössze 15 alakja lehet (egy magyar igének, amit tárgyas és tárgyatlan módban is lehet ragozni, mint például a csinál, csak kijelentő mód jelen időben 12 alakja van, hiszen 6-6, plusz múlt idő, felszólító mód, feltételes mód alakok, összesen több, mint 30)
• kettő darab rendhagyó ige van (csinál és létez), az összes többi megadott rendszerbe illeszkedik
• a főneveknek nincs neme (üdv, németesek)
• nagyon ritkán teszi őket többesszámba, ha mégis igen, akkor azok között sincs rendhagyó
• nincsenek a főneveknek esetei (részes, tárgyas, megszólító, nézek itt a latinosokra)
• kétféle melléknév van, ezeket a vonatkozó főnév nem változtatja meg, ragozásuk szabályos, egyetlen kivétel van csak
• nincsenek olyan kifejezett hangsúlyok, mint a tonális nyelvekben (például a hatféle hangsúlyos szótagaival a kínai), középfoktól felfelé kerül elő, de kezdő szinten nem szükséges és lehet élni nélküle, hacsak nem akar az ember komolyan a japán nyelvből megélni
• nem nagyon használ személyes névmásokat (Ha azt mondom “lenni magyar”, akkor ugye mindenki tudja, hogy nem Suzukiról beszélek, hanem magamról?)
• nem prepozíciókat használ, mint az olasz, német, angol és számos egyéb, hanem a szavak után teszi a partikulákat, amikből azonnal tudjuk, hogy az előtte levő szónak mi a szerepe a mondatban (helyhatározó, tárgy, alany, stb.)
• ha valaki tud már angolul, olyan mennyiségű ingyenes forrás áll rendelkezésére a tanuláshoz, amelyet még egyetlen nyelvhez sem találtam, magyar nyelvűeknek például az angolhoz vagy a némethez sem
• számunkra nem ijesztő, hogy van egy hétköznapi nyelv és egy udvariasabb, távolságtartóbb, hiszen tudunk tegeződni és magázódni, illetve tudjuk, hogy ennél fentebb is meg lehet a tiszteleti szinteket különböztetni, gondoljunk csak arra, hogy egy nénivel a piacon úgy beszélünk sokszor, hogy meg tetszik tudni mondani vagy legyen szíves arrébb fáradni, teljesen más szóval kifejezve azt, hogy mondd már meg vagy meg tudod mondani, illetve azt, hogy menj arrébb, vagy menjen arrébb
• a japán nyelvben ismeretlen a névelő fogalma, se határozott, se határozatlan, se részelő (nem ám, mint az olasz például, vagy a francia)

Miért nehéz, mint sok idegen nyelv:

• az írás és olvasás tökéletes elsajátítása sok évet igénybe vesz
• sok az olyan könyv és online tanuló forrás, ami nem foglalkozik az írással, ami miatt megduplázódhat a tanulási idő, hiszen amikor ráeszmélünk arra, hogy csak latin betűs (rōmaji) átírással tanultunk eddig, akkor a szavakat kezdhetjük elölről, illetve ez hatványozottan igaz arra, aki csak magyaros átírású szavakkal tanulta addig a nyelvtant, mert például begépelni semmit se fog tudni, a rendszer nem fogja felismerni azt a bevitelt, hogy szamuráj, csak azt, hogy samurai, így ismét át kell állítania az agyában az egészet
• a számlálószavak nehezek, hogy teljesen más szóval számolja a kicsi állatokat, a nagy állatokat, a repülő állatokat, a hengeres tárgyakat, a lapos tárgyakat, az embereket, a gyerekeket, az egész nyers halat, a főtt halat, a főtt rizst, a nyers rizst, a kicsire vágott halat és a sushi falatokat, és így tovább, mindazonáltal ezt ki lehet küszöbölni egyetlen számrendszerrel, ami középfokig teljesen elegendő és ők is sokat használják

Én hogyan tanulnám a japánt, ha most kezdeném:

• hiragana, mert ez megalapozza a szótanulást, Hepburn-olvasatokkal, 46db van, nem krimi, egy hét
• katakana, mert kelleni fog már az elején, ahhoz is, hogy a nevünket leírjuk, szintén 46db (mint a latin betűs kisbetű és nagybetű, a magyarban 44-44db van)
• a fenti kettővel már képesek leszünk gyerekkönyveket olvasni, amikben csak ezeket használják
• a kanji gyökök, mert ezekből épül fel minden írásjegy és játszós programokkal a jelentésük (nem vesztegetném az időt mindegyiknél az olvasatokra, vonásszámra és ilyenekre, utóbbihoz elég megtanulni a rendszert, ami amúgy is elengedhetetlen)
• ezzel egyidőben feltenném a Rikai-programok nekem megfelelő változatát
• a kanák után állnék neki a kezdő nyelvtannak csak
• egyfolytában tanulnék szavakat appokban, nyelvtant szintén ott, tesztekkel (kinek mi jön be)
• próbálnék olyan aktivitás keresni, amivel aktívan használom a nyelvet, legyen az animenézés, a hobbinkról szóló FB-csoport vagy twitter, esetleg instagramon japánul leírásokat adó japán fotósok (nem mellesleg elég sok van belőlük)
• minden nap tanulnék 😀 nagyon magától értetődőnek hangzik, de nem az, a japán nyelv olyan, mint egy növény, mindennapos odafigyelés kell neki, de nem feltétlen kell sok idő, meg kell tanulni kihasználni az üres zónákat, legyen az az iskolába utazás, a dugóban ülés kocsival (lehet ám audio CD-ket is hallgatni közben) vagy a WC-n való üldögélés, bankban való várakozás
• a fentebb említett több tiszteleti formánál a legmagasabb szint is több részre oszlik, ezeknek együttesen a neve keigo és ott új szavakat és némileg új nyelvtant kell tanulni

Csak ügyesen mindenki, remélem, most azért pár kérdésre választ adtam 🙂